Laci bácsi azonban ennél több volt, egyszerűen Ő volt a Tibol László. Tanárként varázslatos órákat tartott, ahol utánozhatatlan humorával a legszomorúbb gyermekarcra is mosolyt csalt. Szaktanácsadóként a megye rajztanárainak elismert segítője, egyben a Somogy Megyei Rajztanárok Alkotó Munkaközösségének tagja.

Nevéhez fűződik 1977-től, a bevezetés előtt álló tanterv feldolgozása tanmenetekké, feladatsorokká. A Tanítóképző Főiskola és a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet e munka alapján készítette el rajz tanmenet javaslatát.

Részt vett a megye tehetséggondozó munkájában, sok diák köszönheti Laci bácsinak, Nagybajomon kívül is, képzőművészeti karrierjének elindítását. Vezetője a képzőművészeti amatőrmozgalomnak.

A tantestület iránt érzett felelősségtudat által vezérelve vállalta egykori iskolájának vezetését 1991 júliusától. Munkássága egybe esett a magyar oktatásügy változásaival, a társadalom képlékeny helyzetével. Nevéhez fűződik a Csokonai-napok rendezvény-sorozat létrehozása, az iskolaszék megalakítása, a falusi néptanítók kopjafájának felállítása.

Az első demokratikusan választott képviselő-testület tagja.

Ezt a pályát a helyi közösség és az oktatási kormányzat több díjjal is elismerte:

• 1973. Miniszteri dicséret
• 1978. Kiváló úttörővezető
• 1983. Kiváló Munkáért Kitüntetés
• 1983. Ifjúsági Díj
• 1985. Elismerő oklevél Somogy megye közművelődésében végzett aktív, segítő munkájáért
• 1987. Somogy Megyei Tanács Közművelődési Díja
• 1999. II. Somogy Megyei Tárlaton Somogy megye Közgyűlése elnökének különdíja
• 1999. Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje
• 2000. Pedagógus Szolgálati Emlékérem
• 2001. Somogy Polgáraiért Díj
• 2001. Nagybajom díszpolgára
• 2002. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének Szövetkezeti Érdemérme.

A festészetben is maradandót alkotott, számtalan kiállításán őszintén csodálhattuk a képein megjelenő finom ecsetkezelését, elegáns vonalait, sejtelmes vagy ragyogó színeit.

A hivatalos elismerések mellett egy különleges kitüntetést is magáénak érezhetett, a település minden polgárának szeretetét. Aligha akadt olyan ember, akinek volt oka haragudni Tibol Lászlóra.

Igazgatóként lehetőséget adott és támogatta a diákok kreatív ötleteinek megvalósítását. A leány röplabdacsapat, a Dáridó Rádió ekkor lesz az országban a legjobb. Az intézmény kiadja a Zöld Kódex című iskolaújságot. Testvérkapcsolatokat épített ki a schortensi és a gyergyószárhegyi iskolákkal. A helyi tanterv, az iskola Pedagógiai Programja Laci bácsi munkája, így hatása ezeken keresztül, ma is jelen van az iskola oktató-nevelő munkájában.

1999-ben, második ciklusának közepén súlyos betegsége miatt lemondott igazgatói megbízatásáról és nyugdíjba vonult.

2002-ben elhunyt, emlékét annak a szemléletnek a megőrzésével kívánjuk ápolni, melyet Ars poeticájában Ő maga így fogalmazott meg:

„Megteremteni az iskolában azokat a körülményeket, amelyek a gyermekek egyéni adottságainak, képességeinek kibontakoztatásához lehetőséget adnak. Ez minden iskola és pedagógus kötelessége és felelőssége.

Mint rajztanár, hiszek a vizuális nevelés fontosságában, sőt: nélkülözhetetlenségében, hiszen a világ „vizuális birtokbavételének”, az önkifejezési vágy és az alkotói igény kielégítésének alkalmai és színterei a rajzórák.

Igyekszem- képességeimhez mérten- a festészet nyelvén elmondani véleményemet, érzelmeimet az engem érdeklő dolgokról: az ember mindennapjairól, az ember és természet kapcsolatáról, a látvánnyal kifejezhető emberi viszonylatokról; vagy egy-egy nekem tetsző táj hangulatának közlésére vállalkozom csupán.

Szeretem tanítványaimat az igazi értékek megbecsülésére, a képzőművészet szeretetére nevelni.”