
Prof. Dr. Várady ZoltánSebészprofesszor, világhírű érsebész
Várady Zoltán (1937-2024) 1937. március 28-án született Budapesten a Bethesda református gyermekkórházban. A szülők a Felvidékről, a Garam mellől származtak.
Prof. Dr. Várady ZoltánSebészprofesszor, világhírű érsebész
Várady Zoltán (1937-2024) 1937. március 28-án született Budapesten a Bethesda református gyermekkórházban. A szülők a Felvidékről, a Garam mellől származtak.

A család kálvinista Várady fölmenői között megtalálhatók a Pápai Református Kollégium alapítói és annak nagylelkű mecénásai, de a nagyanya révén közeli rokon volt a nagy tudású bencés rendi tanár, Fehér Ipoly, 1892-1909 között pannonhalmi főapát. A református rokonokkal egyébként nagyon jó kapcsolatot tartó főapát nagybácsi, több mint szívesen vette volna, ha a Várady család abban az időben Pápán tanuló négy fia hitet és helyet váltva, tanulmányait Pannonhalmán folytatja.
A fiúk azonban maradtak a Pápai Református Kollégium diákjai, majd az érettségi után hárman tanulmányaikat Selmecbányán, Debrecenben, Budapesten folytatták, és műszaki, tanári, illetve állatorvosi diplomát szereztek.
A negyedik fiú pedig, az édesapa, Várady Zoltán (1889-1972) a Pápai Református Teológiai Akadémián 1913-ban szerzett diplomát. Papi hivatását tábori lelkészként az első világháborúban kezdte, majd segédlelkész volt Bátorkeszin és egy szlavóniai belmissziós szolgálatot követően (a pápai osztálytárs és jó barát Tildy Zoltán rábeszélésére) ő is Somogy vármegyébe került segédlelkésznek, először Nagybajomban majd Kaposmérőben szolgált. A lelkész halála után a nagybajomi gyülekezet meghívta, egyhangúlag megválasztotta lelkipásztorának, 1920 júliusában iktatták be hivatalába, ahol 1967-ig szolgált. A gyülekezethez való felelősségteljes hűségének, szeretetének mindig, a legnehezebb időkben is, tanújelét adta. 1944 őszén, amikor a front közeledte miatt a család lovas szekéren menekült el a faluból, a saját ingóságaik menekítése helyett az egyház keresztelő és úrvacsorai kelyheit, edényeit, a gyülekezet nagyméretű nehéz anyakönyveit mentette, és szerencsére sikeresen azokat megmentette. A háború utáni nagy lelki kihívás volt hívei összefogása a félig lerombolt templom részbeni újjáépítése érdekében, majd az ötvenes évek kulákvilágában gyülekezetének, valamint annak számtalan ebben érintett tagjának lelki támogatása. A híveivel lélekben mindig együtt érző, együtt lélegző lelkész halála előtti kívánsága volt a nagybajomi temető bejáratához közeli sírban pihenni, s szeretett híveit onnan továbbra is vigyázni.
Az édesanya, Erdős Mária (1901-1996) szüleivel már kisgyermekkorban Felvidékről Budapestre költözött, majd onnan huszonévesen Somogysárdra, ahol az édesapa a Somssich Miklós-féle uradalom mezőgazdasági gépeinek kezelője, intézője lett. Megismerkedvén a szomszédos Nagybajom lelkészével, 1933-ban házasságot kötöttek, Zoltán fiúk 1937-ben, Klárika leányuk, akit kétévesen elvesztettek, 1941-ben, Ibolya leányuk pedig 1944-ben született. Az egész falu által szeretett Tiszteletes Asszony igazi papnéként egy életen át hűséges társa és segítője volt férjének, és gyermekeinek szerető, gondoskodó édesanyja.
Zoltán a Nagybajomban eltöltött általános iskolai évek után 1951-ben ment középiskolába, de a papfiút nem vették fel a kaposvári gimnáziumba. Valaki ajánlotta, hogy próbálkozzon az akkor indított, s így még teljesen ismeretlen Cukor- és Édesipari Technikummal, ahova „lasszóval” fogták a tanulókat. Így oda felvételt nyert, mind a négy évet kitűnő tanulmányi eredménnyel végezte, s 1955-ben kitüntetéssel érettségizett. A Cukor- és Édesipari Technikumból mindmáig kuriózumnak számítóan csak ő ment az orvosi egyetemre továbbtanulni. A budapesti Felvételi Bizottság akkori véleménye: „a jelölt egyedülálló felkészültségről tett tanúbizonyságot, felvételre feltétlen javasoljuk”, így a papfiú, Isten segítségével, az előtte felállított akadályt ismét „átugrotta”. Az egyetem hat évét rendre kitűnő bizonyítvánnyal abszolválta, így 1961-ben summa cum laude minősítéssel avatták doktorrá. Már az egyetemen, mint medikus, az Anatómiai Intézet asszisztenseként részt vesz tudományos munkákban, de sem ez, sem pedig a summa cum laude tanulmányi eredmény nem volt elegendő ahhoz, hogy 1961-ben a kívánt budapesti állást elnyerje. A rendszer ismételten beteszi a lábát a vallásos papfiú továbbhaladásának elgáncsolására. Valaki jelentette ugyanis, hogy az egyik nyári kórházi gyakorlaton a Biblia a fejpárnája alatt volt, így be kellett érnie egy miskolci csontsebészeti hellyel. A nehézségek ellenére ott is tovább folytatta a megkezdett tudományos munkáit, valamint azok publikálását bel- és külföldön egyaránt. 1964-ben meghívták a nyugat németországi Frankfurtba, majd néhány hónappal később a kelet németországi Halléba orvosi kongresszusra, ahol előadásokat is tartott. Ezt követően mindkét helyen felajánlottak neki egy-egy ösztöndíjat a tudományos munkái elmélyítésére, de az akkori belügyi hatóságok egyiket sem engedélyezték. 1966-ban letette a sebész szakvizsgát, majd ugyanezen év áprilisában, a Frankfurti Egyetemi Klinika által rendezett tudományos kongresszusra ismét megívták, szerencséjére ki is engedték. Előadása rendkívül nagy elismerésben részesült, ekkor határozott úgy, hogy nem tér vissza Magyarországra.
A kongresszust követően a Frankfurti Egyetemi Klinika, állást és lakást kínált neki, s 1972 nyaráig ott, a klinika sebészetén dolgozott, főleg az érsebészet (artéria és véna) területén, eljövetelekor önálló orvosi rendelőt, majd 1979-ben egy privátklinikát nyitott Frankfurt szívében, ahol a vénás érsebészettel foglalkozott. Ezen a területen aktív tudományos munkát is folytatott. Világszerte, különböző egyetemek, tudományos műhelyek, társaságok, akadémiák által rendezett kongresszusokon tartott előadásokat. Tudományos értekezései a világ különböző tudományos szakfolyóirataiban és szakkönyvekben is megjelentek, több mint 300 előadást tartott, ezeket német, spanyol, angol vagy magyar nyelven. Ezen túl több mint 100 publikációban, valamint 40 tudományos könyv szerkesztésében vett részt. Mind a diagnosztikában, mind pedig a műtéti eljárásban új módszereket vezetett be, amelyek immár az egész világon ismertek, elismertek és bevezetettek. A Mexikói Állami Egyetemen, ahol 1977-től kezdve rendszeresen spanyol nyelvű előadásokat tartott, 1986-ban professzorrá nevezték ki. Aktív kezdeményezésében és szervezésében 1993-ban alakult a ma már 1000 tagot számláló, így Európa legnagyobb és a legszerteágazóbb nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező érsebészeti társasága, az Internationales Forum für Minichirurgie der Varizen, amelynek ő lett az elnöke. A társaság minden évben, Frankfurtban, a Grand Hotel Arabella nagytermében, megrendez egy ún. Mini-világkongresszust, ahol mindenki rendre ott van, aki az érsebészetben számít a világon. A különböző országokból érkező számtalan egyéni résztvevőn túlmenően öt ország érsebészeti társasága hivatalosan is delegáltatja magát.
Tartott előadásokat, illetve operált: az USA-ban San Diego, Atlanta, New Orleans, Phoenix, Fort Lauderdale, Miami, Argentínában Buenos Aires, Tucuman, Cordoba, Bolíviában La Paz, Brazíliában Rio de Janeiro, Mato Grosso, Sao Paulo, Dániában Koppenhága, Franciaországban Párizs, Strasbourg, Görögországban Athén, Thessalonoki, Olaszországban Róma, Bolzano, Mexikóban Mexico City, Guadalajara, Queretéro, San Luis Potosi, Zacatecas, Cancun, Monacoban Monte Carlo, Ausztriában Bécs és Graz, Paraguayban Assuncion, Hohenau, Peruban Lima és Arequipa, Lengyelországban Krakkó, Katowice, Klobuck, Svájcban Basel, Bern, Genf, Zürich, Spanyolországban Madrid, Barcelona, Cordoba, Sevilla, Zaragossa, a Cseh Köztársaságban Prága, Törökországban Istambul, Magyarországon Budapest, Szeged, Debrecen, Miskolc, Kaposvár, Ajka és Várpalota, ezeken felül még természetesen Németország számtalan városában.
A Várady-féle minisebészeti eljárás lényege az, hogy a műtétkor kiszemelt visszérhez a hagyományos kivágás helyett egy pici szúrással jut el, amit finom csipesszel leválaszt a bőrről, majd kihúzza. Nem kell vér, infúzió, narkózis és népes asszisztencia. A hagyományos módszerrel operált beteg egy hétig marad a kórházban. A Várady-módszerrel műtöttek a műtét másnapján már hazamehetnek. Az ezzel a módszerrel végzett műtét előnye, hogy az, a beteg számára minimális megterheléssel jár, ambuláns beavatkozással is elvégezhető, tehát altatás mellőzésével helyi érzéstelenítésben történik, nincs vágás csak szúrás, minimális a fertőzési veszély, a beteg azonnal mobilizálható a műtét után; minimális vérzés, nagyon jó kozmetikai eredmény, rövid a hospitalizációs idő. A műtéti eljárásához, a saját kifejlesztésű mikrosebészeti műszerkészletet, VÁRADY márkanévvel a világ legnagyobb orvosi műszergyártó cége, az AESCULAP, készíti és forgalmazza.
Várady professzor több tízezer elvégzett műtétje között voltak állam és kormányfők, vagy azok házastársai, politikusok, világhírű énekesek, színésznők, élsportolók, a gazdasági élet ismert személyiségei. Még ennél is beszédesebbek a frankfurti érsebészeti klinika professzori szobájának falán függő köszönő- és oklevelek különböző tudományos társaságok részéről, mint az amerikai, argentin, paraguayi, cseh, lengyel, mexikói és magyar érsebészeti társaságok tiszteletbeli tagságát tanúsító diplomák, valamint kuriózumként a bolíviai főváros, La Paz, díszpolgárságát tanúsító oklevél.
Prof. Várady Zoltán 1987-ben indította el a kongresszusi sorozatot, amelyet 30 éven keresztül Frankfurtban rendeztek meg, majd ezután évenként más-más helyszínen: többek között Mexikó, Budapest, Riga, Düsseldorf, Várna, Bécs. A koronavírus-válság alatt virtuálisan rendeztek kongresszust, de így is több mint 600 résztvevője volt.
1993. március 20-án alapította meg az Internationale Forum for Minichurgery of Varicose Veins társaságot, amelynek több mint 1500 tagja van. A kongresszusokra eddig közel 50 országból érkeztek képviselők. Ezeken kívül a tudományos munka is folyamatosan haladt a professzor úr vezetésével, egészen haláláig.
2024. szeptember 20-án, 87 éves korában Frankfurban adta vissza lelkét a Teremtőnek.
2011 óta Nagybajom Város díszpolgára.
A család kálvinista Várady fölmenői között megtalálhatók a Pápai Református Kollégium alapítói és annak nagylelkű mecénásai, de a nagyanya révén közeli rokon volt a nagy tudású bencés rendi tanár, Fehér Ipoly, 1892-1909 között pannonhalmi főapát. A református rokonokkal egyébként nagyon jó kapcsolatot tartó főapát nagybácsi, több mint szívesen vette volna, ha a Várady család abban az időben Pápán tanuló négy fia hitet és helyet váltva, tanulmányait Pannonhalmán folytatja.
A fiúk azonban maradtak a Pápai Református Kollégium diákjai, majd az érettségi után hárman tanulmányaikat Selmecbányán, Debrecenben, Budapesten folytatták, és műszaki, tanári, illetve állatorvosi diplomát szereztek.
A negyedik fiú pedig, az édesapa, Várady Zoltán (1889-1972) a Pápai Református Teológiai Akadémián 1913-ban szerzett diplomát. Papi hivatását tábori lelkészként az első világháborúban kezdte, majd segédlelkész volt Bátorkeszin és egy szlavóniai belmissziós szolgálatot követően (a pápai osztálytárs és jó barát Tildy Zoltán rábeszélésére) ő is Somogy vármegyébe került segédlelkésznek, először Nagybajomban majd Kaposmérőben szolgált. A lelkész halála után a nagybajomi gyülekezet meghívta, egyhangúlag megválasztotta lelkipásztorának, 1920 júliusában iktatták be hivatalába, ahol 1967-ig szolgált. A gyülekezethez való felelősségteljes hűségének, szeretetének mindig, a legnehezebb időkben is, tanújelét adta. 1944 őszén, amikor a front közeledte miatt a család lovas szekéren menekült el a faluból, a saját ingóságaik menekítése helyett az egyház keresztelő és úrvacsorai kelyheit, edényeit, a gyülekezet nagyméretű nehéz anyakönyveit mentette, és szerencsére sikeresen azokat megmentette. A háború utáni nagy lelki kihívás volt hívei összefogása a félig lerombolt templom részbeni újjáépítése érdekében, majd az ötvenes évek kulákvilágában gyülekezetének, valamint annak számtalan ebben érintett tagjának lelki támogatása. A híveivel lélekben mindig együtt érző, együtt lélegző lelkész halála előtti kívánsága volt a nagybajomi temető bejáratához közeli sírban pihenni, s szeretett híveit onnan továbbra is vigyázni.
Az édesanya, Erdős Mária (1901-1996) szüleivel már kisgyermekkorban Felvidékről Budapestre költözött, majd onnan huszonévesen Somogysárdra, ahol az édesapa a Somssich Miklós-féle uradalom mezőgazdasági gépeinek kezelője, intézője lett. Megismerkedvén a szomszédos Nagybajom lelkészével, 1933-ban házasságot kötöttek, Zoltán fiúk 1937-ben, Klárika leányuk, akit kétévesen elvesztettek, 1941-ben, Ibolya leányuk pedig 1944-ben született. Az egész falu által szeretett Tiszteletes Asszony igazi papnéként egy életen át hűséges társa és segítője volt férjének, és gyermekeinek szerető, gondoskodó édesanyja.
Zoltán a Nagybajomban eltöltött általános iskolai évek után 1951-ben ment középiskolába, de a papfiút nem vették fel a kaposvári gimnáziumba. Valaki ajánlotta, hogy próbálkozzon az akkor indított, s így még teljesen ismeretlen Cukor- és Édesipari Technikummal, ahova „lasszóval” fogták a tanulókat. Így oda felvételt nyert, mind a négy évet kitűnő tanulmányi eredménnyel végezte, s 1955-ben kitüntetéssel érettségizett. A Cukor- és Édesipari Technikumból mindmáig kuriózumnak számítóan csak ő ment az orvosi egyetemre továbbtanulni. A budapesti Felvételi Bizottság akkori véleménye: „a jelölt egyedülálló felkészültségről tett tanúbizonyságot, felvételre feltétlen javasoljuk”, így a papfiú, Isten segítségével, az előtte felállított akadályt ismét „átugrotta”. Az egyetem hat évét rendre kitűnő bizonyítvánnyal abszolválta, így 1961-ben summa cum laude minősítéssel avatták doktorrá. Már az egyetemen, mint medikus, az Anatómiai Intézet asszisztenseként részt vesz tudományos munkákban, de sem ez, sem pedig a summa cum laude tanulmányi eredmény nem volt elegendő ahhoz, hogy 1961-ben a kívánt budapesti állást elnyerje. A rendszer ismételten beteszi a lábát a vallásos papfiú továbbhaladásának elgáncsolására. Valaki jelentette ugyanis, hogy az egyik nyári kórházi gyakorlaton a Biblia a fejpárnája alatt volt, így be kellett érnie egy miskolci csontsebészeti hellyel. A nehézségek ellenére ott is tovább folytatta a megkezdett tudományos munkáit, valamint azok publikálását bel- és külföldön egyaránt. 1964-ben meghívták a nyugat németországi Frankfurtba, majd néhány hónappal később a kelet németországi Halléba orvosi kongresszusra, ahol előadásokat is tartott. Ezt követően mindkét helyen felajánlottak neki egy-egy ösztöndíjat a tudományos munkái elmélyítésére, de az akkori belügyi hatóságok egyiket sem engedélyezték. 1966-ban letette a sebész szakvizsgát, majd ugyanezen év áprilisában, a Frankfurti Egyetemi Klinika által rendezett tudományos kongresszusra ismét megívták, szerencséjére ki is engedték. Előadása rendkívül nagy elismerésben részesült, ekkor határozott úgy, hogy nem tér vissza Magyarországra.
A kongresszust követően a Frankfurti Egyetemi Klinika, állást és lakást kínált neki, s 1972 nyaráig ott, a klinika sebészetén dolgozott, főleg az érsebészet (artéria és véna) területén, eljövetelekor önálló orvosi rendelőt, majd 1979-ben egy privátklinikát nyitott Frankfurt szívében, ahol a vénás érsebészettel foglalkozott. Ezen a területen aktív tudományos munkát is folytatott. Világszerte, különböző egyetemek, tudományos műhelyek, társaságok, akadémiák által rendezett kongresszusokon tartott előadásokat. Tudományos értekezései a világ különböző tudományos szakfolyóirataiban és szakkönyvekben is megjelentek, több mint 300 előadást tartott, ezeket német, spanyol, angol vagy magyar nyelven. Ezen túl több mint 100 publikációban, valamint 40 tudományos könyv szerkesztésében vett részt. Mind a diagnosztikában, mind pedig a műtéti eljárásban új módszereket vezetett be, amelyek immár az egész világon ismertek, elismertek és bevezetettek. A Mexikói Állami Egyetemen, ahol 1977-től kezdve rendszeresen spanyol nyelvű előadásokat tartott, 1986-ban professzorrá nevezték ki. Aktív kezdeményezésében és szervezésében 1993-ban alakult a ma már 1000 tagot számláló, így Európa legnagyobb és a legszerteágazóbb nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező érsebészeti társasága, az Internationales Forum für Minichirurgie der Varizen, amelynek ő lett az elnöke. A társaság minden évben, Frankfurtban, a Grand Hotel Arabella nagytermében, megrendez egy ún. Mini-világkongresszust, ahol mindenki rendre ott van, aki az érsebészetben számít a világon. A különböző országokból érkező számtalan egyéni résztvevőn túlmenően öt ország érsebészeti társasága hivatalosan is delegáltatja magát.
Tartott előadásokat, illetve operált: az USA-ban San Diego, Atlanta, New Orleans, Phoenix, Fort Lauderdale, Miami, Argentínában Buenos Aires, Tucuman, Cordoba, Bolíviában La Paz, Brazíliában Rio de Janeiro, Mato Grosso, Sao Paulo, Dániában Koppenhága, Franciaországban Párizs, Strasbourg, Görögországban Athén, Thessalonoki, Olaszországban Róma, Bolzano, Mexikóban Mexico City, Guadalajara, Queretéro, San Luis Potosi, Zacatecas, Cancun, Monacoban Monte Carlo, Ausztriában Bécs és Graz, Paraguayban Assuncion, Hohenau, Peruban Lima és Arequipa, Lengyelországban Krakkó, Katowice, Klobuck, Svájcban Basel, Bern, Genf, Zürich, Spanyolországban Madrid, Barcelona, Cordoba, Sevilla, Zaragossa, a Cseh Köztársaságban Prága, Törökországban Istambul, Magyarországon Budapest, Szeged, Debrecen, Miskolc, Kaposvár, Ajka és Várpalota, ezeken felül még természetesen Németország számtalan városában.
A Várady-féle minisebészeti eljárás lényege az, hogy a műtétkor kiszemelt visszérhez a hagyományos kivágás helyett egy pici szúrással jut el, amit finom csipesszel leválaszt a bőrről, majd kihúzza. Nem kell vér, infúzió, narkózis és népes asszisztencia. A hagyományos módszerrel operált beteg egy hétig marad a kórházban. A Várady-módszerrel műtöttek a műtét másnapján már hazamehetnek. Az ezzel a módszerrel végzett műtét előnye, hogy az, a beteg számára minimális megterheléssel jár, ambuláns beavatkozással is elvégezhető, tehát altatás mellőzésével helyi érzéstelenítésben történik, nincs vágás csak szúrás, minimális a fertőzési veszély, a beteg azonnal mobilizálható a műtét után; minimális vérzés, nagyon jó kozmetikai eredmény, rövid a hospitalizációs idő. A műtéti eljárásához, a saját kifejlesztésű mikrosebészeti műszerkészletet, VÁRADY márkanévvel a világ legnagyobb orvosi műszergyártó cége, az AESCULAP, készíti és forgalmazza.
Várady professzor több tízezer elvégzett műtétje között voltak állam és kormányfők, vagy azok házastársai, politikusok, világhírű énekesek, színésznők, élsportolók, a gazdasági élet ismert személyiségei. Még ennél is beszédesebbek a frankfurti érsebészeti klinika professzori szobájának falán függő köszönő- és oklevelek különböző tudományos társaságok részéről, mint az amerikai, argentin, paraguayi, cseh, lengyel, mexikói és magyar érsebészeti társaságok tiszteletbeli tagságát tanúsító diplomák, valamint kuriózumként a bolíviai főváros, La Paz, díszpolgárságát tanúsító oklevél.
Prof. Várady Zoltán 1987-ben indította el a kongresszusi sorozatot, amelyet 30 éven keresztül Frankfurtban rendeztek meg, majd ezután évenként más-más helyszínen: többek között Mexikó, Budapest, Riga, Düsseldorf, Várna, Bécs. A koronavírus-válság alatt virtuálisan rendeztek kongresszust, de így is több mint 600 résztvevője volt.
1993. március 20-án alapította meg az Internationale Forum for Minichurgery of Varicose Veins társaságot, amelynek több mint 1500 tagja van. A kongresszusokra eddig közel 50 országból érkeztek képviselők. Ezeken kívül a tudományos munka is folyamatosan haladt a professzor úr vezetésével, egészen haláláig.
2024. szeptember 20-án, 87 éves korában Frankfurban adta vissza lelkét a Teremtőnek.
2011 óta Nagybajom Város díszpolgára.