Jó szívvel emlékszik vissza általános iskolai tanáraira, akik felfigyeltek arra, hogy tanítványuk tehetséges versmondó. Iskolai ünnepeken rendszeresen mondattak vele verset, moderátori feladatokat bíztak rá, és versenyekre küldték. Ivancsics Ilona már ekkor otthonosan érezte magát a színpadon; hetente járt színjátszó körbe, néptáncra és kórusban is énekelt.

Kaposváron töltött évei alatt nagy benyomást tett rá a nemzetközi hírű Csiky Gergely Színház, az ott látott briliáns előadások sora. Már akkor érlelődött benne, hogy egyszer ő is a világot jelentő deszkákra állhat. Érettségi után jelentkezett a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahová elsőre felvették. 1983-ban kapott színművész diplomát.

1983-tól 10 éven keresztül a József Attila színház tagja volt. Fontosabb szerepei: A kis herceg, Nemecsek a Pál utcai fiúkból, Cory a Mezítláb a parkban című előadásban. 1994-től 2004-ig a Soproni Petőfi Színház társulatának tagjaként játszhatta például Ladyt az Ármány és Szerelem című előadásban, Beatricet Shakespeare Sok hűhó semmiért című darabjában.

Szerepet kapott a Magyar Televízióban 1987-ben induló Szomszédok című teleregényben. Vágási Jutka tanárnő szerepe hozta el számára az országos ismertséget.

2008-ban Szentendrén magánszínházat alapított Ivancsics Ilona és Színtársai néven, melynek azóta is művészeti vezetője. Ezt az alkotóműhelyet azzal a céllal indították, hogy minőségi felnőtt és gyermek előadásokat hozzanak létre a Dunakanyar közönségének. A kezdetben közel 50 művésznek és munkatársnak folyamatos színházi munkát biztosító társulat az évek során eljutott több településre országhatáron belül és kívül egyaránt. Színháza – ha kisebb volumenben is –, ma is működik.

Lőrincz Sándor újságíró egyszer arról faggatta: kitől tanult. A művésznő így válaszolt: „Mindenkitől, aki a színházban megfordult; az idősebb művészektől az alázatot és a pontosságot, a fiatalabbaktól a lazaságot, és hogy rossznak is lehet lenni. Az öltöztetőimtől, a fodrászoktól a szeretetet, ami a legszebb a mi szakmánkban, hiszen ahogy felgördül a függöny, attól kezdve egyfelé húzzuk a szekeret, lehet akármilyen személyes vita köztünk. Ezt szeretném megérni országunk életében; számomra ez a nemzeti minimum. Tudjuk, hogy kettészakadt az ország, nekem az lenne a nemzeti minimum most is, ha ezen lehetne változtatni. Erre törekszem munkáimban, feladataimban. Nekem nem a jobb- vagy baloldaliság számít, hanem a tehetség, a hozzáértés és a becsület.”

A művésznő több szakmai kitüntetéssel büszkélkedhet. A József Attila Színház kitüntetését, a József Attila-gyűrűt 1986-ban ítélték neki. A Soproni Petőfi Színház tagjaként 1994-ben Kabos Gyula-díjban részesült. Szentendre város Pro Urbe díjat adományozott neki. 2024. március 15-én kiemelkedő színészi és rendezői tevékenysége elismeréseként Jászai Mari-díjban részesült.

Ivancsics Ilona 40 éves színházi pályája során közel 100 szerepet játszott el. A színészet a hivatása, az élete. Fontosnak tartja, hogy a magyar kultúra, édes-ékes anyanyelvünk, a költészet, és a világirodalom gyöngyszemei eljussanak a legkisebb közösségekhez is. Színészként ebben vállal közvetítő szerepet előadásaival. Számos alkalommal lépett fel Nagybajomban is, hogy művészetével fényt és meleget vigyen, hitet adjon közönségének.

Az évek múltával a gyökerei egyre fontosabbak lettek számára. Bár sokat tanult, tapasztalt, az igazi kincset otthonról, Nagybajomból vitte magával: az egyenességet, az őszinteséget, a tiszta jellemet, a természet szeretetét és vele együtt a természetességet, de mindenekelőtt: az istenhitet, amely az élet hullámveréseiben is mindenkor kapaszkodót jelentett, s jelent neki ma is.

Gazdag életútjával, hivatása iránti elkötelezettségével, négy évtizedes művészi jelenlétével, szülőföldje iránti ragaszkodásával kivívta Nagybajom Város Képviselő-testületének és polgárainak tiszteletét, példaként áll előttünk.

Forrás: Lőrincz Sándor