1956 sorsforduló volt az életében. A forradalmat megannyi fiatallal együtt kitörő lelkesedéssel fogadta, bízott a demokratikus Magyarország létrejöttében. Nézetei miatt később nemkívánatos személy lett a munkahelyén. Visszatért Nagybajomba, 1957-től-1963-ig a Gépállomáson dolgozik. 1963-1968 között aktív szerepet vállalt abban, hogy a település fiatalsága sikeresen működő színjátszó- és néptánccsoportot hozzon létre, valamint tartalmas klubéletet alakítson ki. 1964-től több mint 40 éven át vezette a nagyközség könyvtárát. Sikeres munkájához író-olvasó találkozók segítségével neves íróink közreműködését is igénybe vette. Generációkat ismertetett meg az olvasás szeretetével. Munkájának köszönhető, hogy felnőtt egy aktív generáció, mely városunk hírnevét öregbíti az országhatáron innen és túl. 1971-től 30 éven keresztül az AC Nagybajom pénztárosi teendőit is ellátta. Kiváló munkájáért a Művelődési Minisztérium 1969-ben a népművelés terén, 1988-ban a közművelődés terén elismerésben részesítette.  

Aktív közéleti tevékenysége mindvégig Nagybajomhoz kötötte. Haláláig érdeklődéssel kísérte a város fejlődését, a közéletben zajló folyamatokat. Bár sosem volt párttag, a politika alakulását testközelből szerette nyomon követni, ezért is vállalt szerepet a választási szavaztszámláló bizottságok egyikében. Tudásával, tanácsaival, élettapasztalatával mindvégig egyengette  a hozzá forduló nagybajomiak életét. 

A helyi könyvtár életében halálig részt vett. Életútjával és a település iránti elkötelezettség szép példájával kivívta városunk képviselő-testületének és polgárainak tiszteletét, ezért példaként áll előttünk.