Dr. Sáringer GyulaAkadémikus professzor, agrármérnök, entomológus, ökológus.
Akadémikus professzor. Dr. Sáringer Gyula Magyarszerdahelyen (Zala m.) született 1928. december 2-án, ötödik generációs pedagógus családban. Elemi iskoláit Nagybajomban (Somogy m.) 1934-1939, gimnáziumot Kaposváron az Állami Somssich Pál gimnáziumban 1939-1947 között végezte. Hat olyan tanára volt, akik a híres Eötvös Kollégium növendékei voltak.
Dr. Sáringer GyulaAkadémikus professzor, agrármérnök, entomológus, ökológus.
Dr. Sáringer Gyula Magyarszerdahelyen (Zala m.) született 1928. december 2-án, ötödik generációs pedagógus családban. Elemi iskoláit Nagybajomban (Somogy m.) 1934-1939, gimnáziumot Kaposváron az Állami Somssich Pál gimnáziumban 1939-1947 között végezte. Hat olyan tanára volt, akik a híres Eötvös Kollégium növendékei voltak.
Hatodik gimnazista korában (16 évesen), mint leventét a nyilasok Németországba hurcolták, ahol a német légierőnél (Luftwaffe) szolgált, mint segédszolgálatos, majd 1945. május 11-én orosz hadifogságba esett, ahonnan egészségesen hazakerült.
Érettségit követően, 1947 szeptemberében, az Agrártudományi Egyetem Budapesti Osztályára nyert felvételt. Mezőgazdasági mérnöki oklevelét 1951. június 27-én kapta meg Gödöllőn. A Szent István Egyetemen (Gödöllő) aranyoklevelét 2001. június 22-én vette át.
Házasságot 1956. augusztus 15.-én kötött Kenyeres Mária növényvédelmi szaktechnikussal, aki 1989-ben vonult nyugdíjba, mint teológiát végzett hitoktató. Három gyermekük született: Mária (1957), Magdolna (1958) és Tamás (1961). Hat unokájuk van.
Az egyetemen dr. Manninger Gusztáv Adolf rovartan professzor előadásainak hatására választotta a rovartani pályát. Manninger professzor közbenjárására, 1951. július 15-ével a budapesti Növényvédelmi Kutató Intézet, Prof. Dr. Szelényi Gusztáv vezette Állattani Osztályára került tiszteletdíjas kutatónak. Tudományos segédmunkatársnak 1952. január 1.-én nevezték ki.
A mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot 1957. november 28-án történt nyilvános védésen nyerte el “A repcedarázs (Athalia rosae L. /=colibri Christ./, Hymenoptera: Tenthredinidae)” című értekezésével.
Tudományos kutatói tevékenységét a burgonyabogárral, dr. Jermy Tibor akadémikus témavezetése alatt kezdte meg. Később az olajos növények rovarkártevőinek kutatására kapott megbízást. Az 1960-as évektől kezdve, többek között az alma-, a szilva- és a kukoricamoly képezte kutatásainak tárgyát. Elsősorban a kártevők nyugalmi állapotaival (dormancia, dormancy) foglalkozott kísérletes rovarökológiai módszerekkel. Húsz nagy gazdasági jelentőségű kártevőnél állapította meg a nyugalmi állapotot befolyásoló abiotikus és biotikus tényezők hatását. Főleg a hőmérséklet, a fotoperiódus és a tápnövény szerepét tanulmányozta a rovarok különböző típusú nyugalmi állapotaira. Kísérleti munkáit, a budapesti Intézet, kitűnően felszerelt keszthelyi Laboratóriumában végezte. A kísérletes rovarökológiai munkája mellett, a kabócák (Homoptera: Auchenorrhyncha) taxonómiájával is foglalkozott. Több új fajt írt le a tudomány számra és többet a magyar faunára nézve. Több mint 40 ezer példányt számláló kabóca gyűjteményét, dr. Kaszab Zoltán akadémikus, a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának egykori főigazgatója védetté nyilvánította. 2007-ben gyűjteményét a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Természettudományi részlegének adományozta. A kísérletes rovarökológia, mint új tudomány terület hazai meghonosítása, többek között nevéhez fűződik.
Az 1964-65-ös évet Franciaországban töltötte a Francia Mezőgazdasági Kutató Központ (Institut National de la Recherche Agronomique, Versailles) ösztöndíjával. Franciaországi kutatóhelyei: Paris, Versailles, Toulouse és Antibes voltak. Leghosszabb időt, 8 hónapot Toulouse-ban dolgozott, az ottani Tudományegyetem Biológiai Intézetében.
A mezőgazdasági tudományok doktora (ma MTA doktora) fokozatot (ma címet), 1973. május 23-án szerezte meg “A rovarok nyugalmi állapotainak jelentősége a növényvédelmi rovartanban. Kísérletes rovarökológiai tanulmány” című értekezésével.
A keszthelyi Laboratórium megszűnte után, 1978. január 1.-el az Agrártudományi Egyetem (Keszthely) Növényvédelmi Intézetébe helyezték tudományos tanácsadónak. Egyetemi tanári és egyben egyetemi rektori kinevezést 65 éves korában, 1993. július 1.-én kapott.
A Pannon Agrártudományi Egyetem rektori tisztét 1993. július 1.-től 1996. június 30-ig töltötte be.
A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya 1990. május 21-énlevelező, 1995. május 9-én rendes tagjává választotta. A Szent István Tudományos Akadémiának 2000-től volt választott tagja.
Tudományos pályafutása alatt, magyar nyelven 329, angol nyelven 117, német nyelven 9, orosz nyelven l, szerb nyelven 1 dolgozata jelent meg. Öt könyvet és 28 könyvfejezetet, továbbá 9 egyetemi jegyzetet illetve jegyzetfejezetet írt. A hazai szakirodalomban munkáira 1297, a külföldiben eddig 773 független hivatkozást ismert.
A következő idegen nyelvű szaklapok szerkesztőbizottságának volt tagja:
Journal of Applied Entomology (Berlin) (1979-2006); Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica (Budapest) (1986-); Georgikon for Agriculture (Keszthely) (1986-); Archives of Phytopathology and Plant Protection (Berlin) (1997-).
Fontosabb tisztségei és tagsága: A Magyar Rovartani Társaság elnöke (1978-1984, a Társaság Választmányának örökös tagja 1984-től); MBT Ökológiai Szakosztálya vezetőségi tagja (1985-1993); MTA Zoológiai Bizottság tagja (1985-1990); MTA Elnökségi Interdiszciplináris Problémabizottság tagja (1982-1985); a MAE Növényvédelmi Bizottság elnöke (1990-1996); az MTA Veszprémi Területi Bizottság (VEAB) alelnöke (1996-2002); az MTA Növényvédelmi Bizottság elnöke (1990-1996); az OTKA Agrár III. zsüri elnöke (1995-1998); a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete (1998-tag); Societas Scientiarum Savariensis tiszteletbeli tagja (2004-től); Pannon Egyetem (Veszprém) Doktori és Habilitációs Tanácsának tagja (2003-).
Külföldi tagságai: Cultural Entomologists (Natural History Museum of Los Angeles County (1980-tag); Hungarian National Commitee for the International Union of Biological Sciences (IUBS, Paris) (1981-tag); National Geographic Society (Washington, USA, 1989-1995 tag); Professors World Peace Academy (PWPA, New York) (1993-tag); The British Ecological Society (London, UK) tagja (1993-2007).
Jelentősebb hazai kitüntetései:
Magyar Rovartani Társaság Frivaldszky-emlékérem bronz (1962); arany (1985); MAE Horváth Géza-emlékérem (1985); Zala Megye Tanácsa Alkotói Díja (1990); MBT Herman Ottó-díj (1994); Lovassy Sándor-emlékérem (1995); Szelényi Gusztáv-emlékérem (1995); Szent-Györgyi Albert-Díj (1995); Keszthely Városért Emlékérem (1996); Széchenyi-Díj (1998); OTKA Ipolyi Arnold-díj (2001); Helikon Öröksége Díj (2002); MTA-VEAB ezüst emlékérem (2003); MVM 50 év a Magyar Mezőgazdaság Szolgálatában arany emlékérem (2004); Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2005); Nagybajom Város Díszpolgára (2006); Pannon Egyetem (Veszprém) díszdoktora (honoris causa) (2008).
Külföldi kitüntetése: Suez Canal University (Egypt) emlékérme (1994).
Két egyiptomi és egy lengyel, valamint 13 magyar aspiránsnak illetve doktorandusznak (PhD) volt témavezetője.
Csaknem minden európai országban, továbbá az USA-ban, Kanadában, Egyiptomban, Izraelben, Japánban, Vietnámban és Kínában járt több alkalommal hosszabb-rövidebb tanulmányúton ill. kongresszuson (utóbbin, mint előadó).
Vendégelőadó volt az Egyiptomi Al-Azhar Egyetemen (Kairó) és az USA-beli Virginia Egyetemen (Blacksburg).
Több mint száz külföldi és hazai kongresszuson, és konferencián tartott előadást. Számos hazai és külföldi konferencián szekcióelnöki funkciót töltött be.
Hetven évesen, 1998. december 2-án, mint egyetemi tanár ment nyugdíjba.
2002. július 1.-től, mint professor emeritus dolgozott a Pannon Egyetem Georgikon Kar Növényvédelmi Intézetében Keszthelyen.
2006 óta Nagybajom Város díszpolgára.
Hatodik gimnazista korában (16 évesen), mint leventét a nyilasok Németországba hurcolták, ahol a német légierőnél (Luftwaffe) szolgált, mint segédszolgálatos, majd 1945. május 11-én orosz hadifogságba esett, ahonnan egészségesen hazakerült.
Érettségit követően, 1947 szeptemberében, az Agrártudományi Egyetem Budapesti Osztályára nyert felvételt. Mezőgazdasági mérnöki oklevelét 1951. június 27-én kapta meg Gödöllőn. A Szent István Egyetemen (Gödöllő) aranyoklevelét 2001. június 22-én vette át.
Házasságot 1956. augusztus 15.-én kötött Kenyeres Mária növényvédelmi szaktechnikussal, aki 1989-ben vonult nyugdíjba, mint teológiát végzett hitoktató. Három gyermekük született: Mária (1957), Magdolna (1958) és Tamás (1961). Hat unokájuk van.
Az egyetemen dr. Manninger Gusztáv Adolf rovartan professzor előadásainak hatására választotta a rovartani pályát. Manninger professzor közbenjárására, 1951. július 15-ével a budapesti Növényvédelmi Kutató Intézet, Prof. Dr. Szelényi Gusztáv vezette Állattani Osztályára került tiszteletdíjas kutatónak. Tudományos segédmunkatársnak 1952. január 1.-én nevezték ki.
A mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot 1957. november 28-án történt nyilvános védésen nyerte el “A repcedarázs (Athalia rosae L. /=colibri Christ./, Hymenoptera: Tenthredinidae)” című értekezésével.
Tudományos kutatói tevékenységét a burgonyabogárral, dr. Jermy Tibor akadémikus témavezetése alatt kezdte meg. Később az olajos növények rovarkártevőinek kutatására kapott megbízást. Az 1960-as évektől kezdve, többek között az alma-, a szilva- és a kukoricamoly képezte kutatásainak tárgyát. Elsősorban a kártevők nyugalmi állapotaival (dormancia, dormancy) foglalkozott kísérletes rovarökológiai módszerekkel. Húsz nagy gazdasági jelentőségű kártevőnél állapította meg a nyugalmi állapotot befolyásoló abiotikus és biotikus tényezők hatását. Főleg a hőmérséklet, a fotoperiódus és a tápnövény szerepét tanulmányozta a rovarok különböző típusú nyugalmi állapotaira. Kísérleti munkáit, a budapesti Intézet, kitűnően felszerelt keszthelyi Laboratóriumában végezte. A kísérletes rovarökológiai munkája mellett, a kabócák (Homoptera: Auchenorrhyncha) taxonómiájával is foglalkozott. Több új fajt írt le a tudomány számra és többet a magyar faunára nézve. Több mint 40 ezer példányt számláló kabóca gyűjteményét, dr. Kaszab Zoltán akadémikus, a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának egykori főigazgatója védetté nyilvánította. 2007-ben gyűjteményét a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Természettudományi részlegének adományozta. A kísérletes rovarökológia, mint új tudomány terület hazai meghonosítása, többek között nevéhez fűződik.
Az 1964-65-ös évet Franciaországban töltötte a Francia Mezőgazdasági Kutató Központ (Institut National de la Recherche Agronomique, Versailles) ösztöndíjával. Franciaországi kutatóhelyei: Paris, Versailles, Toulouse és Antibes voltak. Leghosszabb időt, 8 hónapot Toulouse-ban dolgozott, az ottani Tudományegyetem Biológiai Intézetében.
A mezőgazdasági tudományok doktora (ma MTA doktora) fokozatot (ma címet), 1973. május 23-án szerezte meg “A rovarok nyugalmi állapotainak jelentősége a növényvédelmi rovartanban. Kísérletes rovarökológiai tanulmány” című értekezésével.
A keszthelyi Laboratórium megszűnte után, 1978. január 1.-el az Agrártudományi Egyetem (Keszthely) Növényvédelmi Intézetébe helyezték tudományos tanácsadónak. Egyetemi tanári és egyben egyetemi rektori kinevezést 65 éves korában, 1993. július 1.-én kapott.
A Pannon Agrártudományi Egyetem rektori tisztét 1993. július 1.-től 1996. június 30-ig töltötte be.
A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya 1990. május 21-énlevelező, 1995. május 9-én rendes tagjává választotta. A Szent István Tudományos Akadémiának 2000-től volt választott tagja.
Tudományos pályafutása alatt, magyar nyelven 329, angol nyelven 117, német nyelven 9, orosz nyelven l, szerb nyelven 1 dolgozata jelent meg. Öt könyvet és 28 könyvfejezetet, továbbá 9 egyetemi jegyzetet illetve jegyzetfejezetet írt. A hazai szakirodalomban munkáira 1297, a külföldiben eddig 773 független hivatkozást ismert.
A következő idegen nyelvű szaklapok szerkesztőbizottságának volt tagja:
Journal of Applied Entomology (Berlin) (1979-2006); Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica (Budapest) (1986-); Georgikon for Agriculture (Keszthely) (1986-); Archives of Phytopathology and Plant Protection (Berlin) (1997-).
Fontosabb tisztségei és tagsága: A Magyar Rovartani Társaság elnöke (1978-1984, a Társaság Választmányának örökös tagja 1984-től); MBT Ökológiai Szakosztálya vezetőségi tagja (1985-1993); MTA Zoológiai Bizottság tagja (1985-1990); MTA Elnökségi Interdiszciplináris Problémabizottság tagja (1982-1985); a MAE Növényvédelmi Bizottság elnöke (1990-1996); az MTA Veszprémi Területi Bizottság (VEAB) alelnöke (1996-2002); az MTA Növényvédelmi Bizottság elnöke (1990-1996); az OTKA Agrár III. zsüri elnöke (1995-1998); a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete (1998-tag); Societas Scientiarum Savariensis tiszteletbeli tagja (2004-től); Pannon Egyetem (Veszprém) Doktori és Habilitációs Tanácsának tagja (2003-).
Külföldi tagságai: Cultural Entomologists (Natural History Museum of Los Angeles County (1980-tag); Hungarian National Commitee for the International Union of Biological Sciences (IUBS, Paris) (1981-tag); National Geographic Society (Washington, USA, 1989-1995 tag); Professors World Peace Academy (PWPA, New York) (1993-tag); The British Ecological Society (London, UK) tagja (1993-2007).
Jelentősebb hazai kitüntetései:
Magyar Rovartani Társaság Frivaldszky-emlékérem bronz (1962); arany (1985); MAE Horváth Géza-emlékérem (1985); Zala Megye Tanácsa Alkotói Díja (1990); MBT Herman Ottó-díj (1994); Lovassy Sándor-emlékérem (1995); Szelényi Gusztáv-emlékérem (1995); Szent-Györgyi Albert-Díj (1995); Keszthely Városért Emlékérem (1996); Széchenyi-Díj (1998); OTKA Ipolyi Arnold-díj (2001); Helikon Öröksége Díj (2002); MTA-VEAB ezüst emlékérem (2003); MVM 50 év a Magyar Mezőgazdaság Szolgálatában arany emlékérem (2004); Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2005); Nagybajom Város Díszpolgára (2006); Pannon Egyetem (Veszprém) díszdoktora (honoris causa) (2008).
Külföldi kitüntetése: Suez Canal University (Egypt) emlékérme (1994).
Két egyiptomi és egy lengyel, valamint 13 magyar aspiránsnak illetve doktorandusznak (PhD) volt témavezetője.
Csaknem minden európai országban, továbbá az USA-ban, Kanadában, Egyiptomban, Izraelben, Japánban, Vietnámban és Kínában járt több alkalommal hosszabb-rövidebb tanulmányúton ill. kongresszuson (utóbbin, mint előadó).
Vendégelőadó volt az Egyiptomi Al-Azhar Egyetemen (Kairó) és az USA-beli Virginia Egyetemen (Blacksburg).
Több mint száz külföldi és hazai kongresszuson, és konferencián tartott előadást. Számos hazai és külföldi konferencián szekcióelnöki funkciót töltött be.
Hetven évesen, 1998. december 2-án, mint egyetemi tanár ment nyugdíjba.
2002. július 1.-től, mint professor emeritus dolgozott a Pannon Egyetem Georgikon Kar Növényvédelmi Intézetében Keszthelyen.
2006 óta Nagybajom Város díszpolgára.
