dr. Kocsis BélaNagybajomi házirvos.
Néhai Kocsis Béla a Baranya vármegyei Magyarmecskén született 1902. szeptember 27-én, Kocsis Béla jegyző és Rihmer Margit gyermekeként. Az elemi iskolát Magyarmecskén járta ki, a középiskolai tanulmányait a kor híres egyházi iskolájában, a Csurgói Református Gimnáziumban végezte, kitűnő tanulmányi eredménnyel.
dr. Kocsis BélaNagybajomi házirvos.
Néhai Kocsis Béla a Baranya vármegyei Magyarmecskén született 1902. szeptember 27-én, Kocsis Béla jegyző és Rihmer Margit gyermekeként. Az elemi iskolát Magyarmecskén járta ki, a középiskolai tanulmányait a kor híres egyházi iskolájában, a Csurgói Református Gimnáziumban végezte, kitűnő tanulmányi eredménnyel.
Már diákkorában is kitűnt szociális érzékenységével, a középiskolában gyűjtést szervezett hátrányos helyzetű és beteg gyerekek számára. Az orvosi egyetemet a szerb megszállás miatt nem tudta Pécsen elkezdeni, kitűnő érettségi bizonyítványa miatt lehetőséget kapott arra, hogy a fővárosban kezdhesse meg tanulmányait.
Az orvostudományin ekkorra betelt a létszám, ezért az állatorvostudományi főiskolán végezte el az első évet, diplomáját már a pécsi orvostudományi egyetemen állították ki. Egy évig Barcson volt patikus segéd, s mert Baranyában nem volt orvosi állás, ezért 1928-ban Somogy vármegye kaposvári kórházában, a sebészeten kezdte el orvosi gyakorlatát.
1930-ban 18 pályázó volt a nagybajomi körzeti orvosi állásra, dr. Kocsis Béla nyerte el. A falu közegészségügyi feladatait látta el, ezen kívül ő vezette le a szüléseket, és a gyermekorvosi, fogászati teendőket.
A „sárga kúriát”, a későbbi lakást és rendelőt 1940-ben építette át, itt praktizált. Feleségével, Bencsik Gabriellával 1940. január 6-án, Berzencén esküdtek örök hűséget. Még ugyanebben az évben megszületett leányuk, Gabriella, aki édesapjához hasonlóan az orvosi szakmát választotta hivatásul, fogorvos lett.
Egy időben 17 település betegeit gyógyította Nagybajomtól Háromházáig, Jákótól Újvárfalváig, az ellátottak száma több, mint 5000 fő volt. Kakra, Löncsönbe, Pálmajorba lovaskocsival ment minden második héten. 1944-1961 között, 15 éven keresztül asszisztens nélkül dolgozott, segítői a szülésznő és a védőnő voltak. A nap 24 órájában elérhető volt. Mindent gyógyított, minden betegségre volt gyógymódja, mert nem csak szerette a munkáját, birtokolta annak apró fortélyait is.
Karizmatikus jelleme a következőkre épült: szakmai elhivatottság, becsület, megbízhatóság, szorgalom, mindezek fundamentuma a hippokratészi eskü. Az embereket ismerte, számon tartotta gyógyulásukat, a gyerekek fejlődését. Hozzátartozott Nagybajomhoz, mindenki Béla bácsija volt. Munkája során mindig reményt sugárzott betegei számára, mindeközben állandó humorral körítette gyógyító tevékenységét. Ezekből születtek aztán a legendák, anekdoták.
Kedvenc hobbija a vadászat volt. Sok éven keresztül tanácstag volt.
Dr. Kocsis Béla 1971-ben, 69 éves korában ment nyugdíjba, 41 év szolgálat után. Gazdag pályafutása végén megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést. 1974. március 5-én tért örök nyugalomra.
Családja, betegei, barátai, ismerősei egész életútján példaképet láttak benne. Becsületes, tisztességes ember volt, szerette a hivatását, tisztelte az embert.
A nagybajomi munkásságáért, lojalitásáért és hivatástudatáért kivívta városunk képviselő-testületének és polgárainak tiszteletét, ezért példaként áll előttünk.
2022. óta Nagybajom díszpolgára
Már diákkorában is kitűnt szociális érzékenységével, a középiskolában gyűjtést szervezett hátrányos helyzetű és beteg gyerekek számára. Az orvosi egyetemet a szerb megszállás miatt nem tudta Pécsen elkezdeni, kitűnő érettségi bizonyítványa miatt lehetőséget kapott arra, hogy a fővárosban kezdhesse meg tanulmányait.
Az orvostudományin ekkorra betelt a létszám, ezért az állatorvostudományi főiskolán végezte el az első évet, diplomáját már a pécsi orvostudományi egyetemen állították ki. Egy évig Barcson volt patikus segéd, s mert Baranyában nem volt orvosi állás, ezért 1928-ban Somogy vármegye kaposvári kórházában, a sebészeten kezdte el orvosi gyakorlatát.
1930-ban 18 pályázó volt a nagybajomi körzeti orvosi állásra, dr. Kocsis Béla nyerte el. A falu közegészségügyi feladatait látta el, ezen kívül ő vezette le a szüléseket, és a gyermekorvosi, fogászati teendőket.
A „sárga kúriát”, a későbbi lakást és rendelőt 1940-ben építette át, itt praktizált. Feleségével, Bencsik Gabriellával 1940. január 6-án, Berzencén esküdtek örök hűséget. Még ugyanebben az évben megszületett leányuk, Gabriella, aki édesapjához hasonlóan az orvosi szakmát választotta hivatásul, fogorvos lett.
Egy időben 17 település betegeit gyógyította Nagybajomtól Háromházáig, Jákótól Újvárfalváig, az ellátottak száma több, mint 5000 fő volt. Kakra, Löncsönbe, Pálmajorba lovaskocsival ment minden második héten. 1944-1961 között, 15 éven keresztül asszisztens nélkül dolgozott, segítői a szülésznő és a védőnő voltak. A nap 24 órájában elérhető volt. Mindent gyógyított, minden betegségre volt gyógymódja, mert nem csak szerette a munkáját, birtokolta annak apró fortélyait is.
Karizmatikus jelleme a következőkre épült: szakmai elhivatottság, becsület, megbízhatóság, szorgalom, mindezek fundamentuma a hippokratészi eskü. Az embereket ismerte, számon tartotta gyógyulásukat, a gyerekek fejlődését. Hozzátartozott Nagybajomhoz, mindenki Béla bácsija volt. Munkája során mindig reményt sugárzott betegei számára, mindeközben állandó humorral körítette gyógyító tevékenységét. Ezekből születtek aztán a legendák, anekdoták.
Kedvenc hobbija a vadászat volt. Sok éven keresztül tanácstag volt.
Dr. Kocsis Béla 1971-ben, 69 éves korában ment nyugdíjba, 41 év szolgálat után. Gazdag pályafutása végén megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést. 1974. március 5-én tért örök nyugalomra.
Családja, betegei, barátai, ismerősei egész életútján példaképet láttak benne. Becsületes, tisztességes ember volt, szerette a hivatását, tisztelte az embert.
A nagybajomi munkásságáért, lojalitásáért és hivatástudatáért kivívta városunk képviselő-testületének és polgárainak tiszteletét, ezért példaként áll előttünk.
2022. óta Nagybajom díszpolgára.