Nagybajom város logója
Keresés
Close this search box.
Keresés
Close this search box.
Keresés
Close this search box.

A Zempléni-hegység felfedezése

az Alternaiv Egyesület 2021-es vándortábora

Cikk írója: Pirka Mátyás

Fotók: Horváth Alexandra, Péterfai Örs, Pirka Mátyás, Rázsits Veronika, Táskai Dávid 

Élmények – Közösség – Kötődés – Nagybajom

Az alternaivos vándortábor az egyik kedvenc programunk. Idén a Zempléni-hegységet vettük célba. A mostani volt, a pilisi, a mátrai és a bakonyi után a sorban a negyedik. A Zemplénnél sokkal messzebbre Magyarországon nem tudtunk volna Nagybajomból eljutni… 

Vonatozás a világ végére – a digitális detoxikáció kezdete

Hajnali gyülekező a főtéren. Többen a hosszú utazás izgalmaitól, míg Dávid és Örs az éjszakai tűzoltóbevetés miatt nem tudtak aludni. A két fiatal önkéntes tűzoltó kora este kezdte a műszakot, és hajnali 3-ig oltotta a tarlótüzet Nagybajom határában. Egy órájuk maradt összepakolni, hogy utána átutazzák az országot, és hogy másnap 35 km-t gyalogoljanak, 530 m szintemelkedés mellett. Jákó-Nagybajom vasútállomáson 6 óra előtt szálltunk fel a vonatra, és 20-an indultunk útnak. Többeknek ez volt az első vonatos élményük. A Keletiben átszállás, majd irány Borsod-Abaúj-Zemplén megye, azon belül is Szerencs, aztán a Svejk által is megjárt Sátoraljaújhely. Innen, a kijelölt járatot lekésve, busszal mentünk tovább hazánk legkisebb városába, Pálházára. Réteskóstoló és vízimalom-bemutató után indultunk erdei kisvasúttal Rostallóra, az első táborhelyünkre, ahol térerő hiányában megkezdődött az egyhetes digitális méregtelenítésünk is.  

Previous slide
Next slide

Csaba bácsi, a túravezető  

A csapat a Nagy-Péter-mennykő kilátónál 

Kezdődik a „sétálás”

Állandó túravezetőnk, Varga Csaba, 8 órára hirdette a reggeli indulást. Választani lehetett, hogy egy 17 km-es vagy átfedéssel egy 25 km-es útszakasznak vágunk-e neki. Mindkettőt választottuk, sőt, néhányan – pluszmunkát vállalva – rátettünk még 10 km-t, ugyanis „elbeszélgettük” a kereszteződést, ahol le kellett volna fordulnunk. Térerő hiányában nem tudtuk értesíteni a többieket, akik nagy izgalmak közepette kb. két órát vártak ránk… szerencsére a vacsoránkkal együtt. Misi 20 km-t víz nélkül gyalogolt. A nap végén jó volt a Kemence-patak hideg vizében frissíteni a lábakat, és a legbátrabbak meg is fürödtek benne. A nap fénypontja a Nagy-Péter-mennykőről nyíló, a somogyi szem számára szokatlan, nagyszerű kilátás volt.  

Tábori hangulat és a nagy vihar éjszakája

Egy laza 10 km-es túra után érkeztünk a második táborhelyünkre, a Gerendás-rétre, ahol nomád körülmények fogadtak bennünket: kinti zuhanyzó és pottyantós vécé. Az esti kártyázás a telefon fényénél zajlott. Bár villany nem volt, az éjszaka úgy csattogtak körülöttünk a villámok, hogy belerezegtek a sátrak. Mikor fél 4-kor véget ért, megkönnyebbülve beszéltük át az élményeinket arról, ki, hogy élte meg a tomboló vihart. Volt, akit az égzengés sem zavart meg álmában, és reggel értesült a történtekről. Az éjszakai esőzés a másnapi 30 km-esre tervezett túra útviszonyait felülírta, így csak 15 km-t vándoroltunk. A legszebb panoráma aznap a Kerek-kőről tárult elénk. A túrákra Örs igényes zeneválogatással készült, amely vándorlásunkat végig kísérte. 

Previous slide
Next slide

Ebéd az erdőben | Tábori hangulat Fürdés a patakban 

Previous slide
Next slide

Mlaka-rét | Mariska néni

Bércek, várak, források, rétek és Mariska néni

A következő napon a Mlaka-réti körtúra volt soron, valamint táborváltás. Előtte a csapat részt vett egy vadászkutyás bemutatón, ahol vérebek és gazdája adtak betekintést a sebzett vad keresésébe. Indulás után az első pihenőnél tízóraiztunk, majd a szitakötőkkel tarkított hegyi rétről felmásztuk a Sólyom-kőhöz. Innen Komlóska falucskába, a ruszin nemzetiségűek egyik hazai kulturális központjába vezetett utunk. Itt a csapat egy része teljesítette a tábor legmeredekebb és legnehezebb szakaszát, és feljutott a komlóskai várromhoz. Még a falu elején találkoztunk Mariska nénivel, aki rögtönzött idegenvezetést tartott, és ellátta a csapatot frissítővel. A visszafele útra is ígért nekünk meglepetést, azonban míg a háza előtti kútból frissítettük magunkat, nem jött ki. Már a falut elhagyva bent jártunk az erdőben, amikor kiabálásra lettünk figyelmesek. Visszafutottunk, és láttuk, hogy Mariska néni integetett a biciklijén támaszkodva. Nem bírt tovább utánunk tekerni a meredek emelkedőn, de szerencsére meghallottuk a kiáltását. Azért tekert fel, hogy megajándékozza a csapatot a saját borával és egy kis keksszel. Megható volt az a vendégszeretet, amiben ott, Komlóskán Mariska néni részesített bennünket. Ezután célba vettük Háromhutát, azon belül is az Újhutai Ifjúsági Tábort, táborunk utolsó szálláshelyét. 

Háromhuta és Regéc

A falu mesebeli környezetben fekszik. Mindhárom településrészt, Óhutát, Középhutát és Újhutát is bejártuk. II. Rákóczi Ferenc alapított itt üveghutát, aki Regéc várában töltötte a gyerekkorát. A várat megmásztuk, amely a Rákóczi-szabadságharc alatt kuruc támaszpontként működött. A várból visszafelé letértünk a Pálos forráshoz, ahol a hideg forrásvízből töltöttük meg kulacsainkat. A forrás és környezete a kolostor romjaival – még az eleve nyugalmat adó Zemplénen belül is – a nyugalom szigete volt. A tábor utolsó estéjén most is értékelő beszélgetést tartottunk a fiatalokkal, majd másnap esőben vettük az irányt haza, Nagybajomba. 

Akik nélkülözhetetlenek: Vera, Csaba és a nagyok

A vándortábor megszervezéséért külön köszönetet érdemel Rázsits Veronika, aki nélkül nem jutottunk volna el az idei táborba sem. A tábor lefoglalása, az adminisztrációs ügyek intézése, egyeztetések az ottani erdészettel, a résztvevők toborzása, kapcsolattartás a szülőkkel, az utazás megszervezése mind hozzátartoztak a vándortábor megszervezéséhez. Képzett túravezetőnk, Varga Csaba magyar tanár, pedig negyedik éve vezeti csapatunkat a jelzések tarkította túraútvonalakon, amelyért a vándortáborozók nevében mondok köszönetet. Nélküle nem értünk volna célba. 

A 115 km-es – ahogy néhány résztvevő fogalmazott – „sétát” 12-21 év közötti fiatalokkal tettük meg. A kisebbek istápolásában és motiválásában nagy segítséget jelentettek a nagyok: Szandi és Dávid negyedik éve voltak velünk, Misi és Örs kétszeres résztvevők. 

zempléni vándortábor 2021 - a nagyok

A nagyok

zempléni vándortábor 2021

Révész Máriusz kormánybiztossal, a vándortáborok újjáélesztőjével

Miért jó a vándortábor?

Aki valaha vett már részt vándortáborban, az tudja, ismeri az érzést. Ezért is volt nagy öröm, amikor 4 évvel ezelőtt újra életre hívták a kilencvenes évek elejére jószerivel megszűnt vándortáborokat. A nagybajomi táborozókat pedig az a megtiszteltetés érte, hogy a vándortáborok újjáélesztője, Révész Máriusz kormánybiztos meglátogatta a Gerendás-réti nomád táborhelyen. Jövőre reményeink szerint a Bükkben tapasztalhatjuk meg, hogy miért jó az erdei vándortábor… Addig is meséljenek a résztvevő és a képek!