A magyar-francia szakos bölcsész 1914-től Toursban az École Normale Superieure ösztöndíjasa. Az I. világháború kitörésekor egy Atlanti-óceáni szigetre internálták, majd betegsége miatt engedélyezték, hogy 1917-ben Svájcba távozzon. Lausanne-ben folytatott tanulmányokat, majd 1919-ben hazajött, 1920-ban tanári oklevelet szerzett, s hat éven át Lukács József bankár unokái mellett volt nevelő. A budai Kossuth Lajos Kereskedelmi Iskolában közel húsz évig volt tanár, közben az Eötvös Kollégium alkalmazta franciatanárként. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1970) a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem francia tanszékének professzora volt.

Fordításai közül a jelentősebbek:

Flaubert: Bovaryné és az Érzelmek iskolája; Proust: Az eltűnt idő nyomában (az első 6 kötet); Camus: Közöny; Voltaire: Candide; La Fontaine, Balzac, Villon, Montaigne, Verhaeren műveinek is fordítója volt.

Főbb művei: A mai francia regény (tan., Bp., 1937); A falu jegyzőjéről (tan., Bp., 1937); Mit olvassunk? Ötven francia regényről mesél Gy. A. (Bp., 1946); Francia művészet a Szépművészeti Múzeumban (Bp., 1948); Francia irodalom (ELTE jegyzet, Bp., 1951); Klasszikusok (esszék, Bp., 1962); Kortársak (esszék, Bp., 1965); A nyugat árnyékában (tan., arcképek, emlékezések, kritikák, Bp., 1968); Anyám meg falum (visszaemlékezések, Bp., 1972); Ősz és tél között (versek, műfordítások, Bp., 1974); Dorottya Visegrádon (elb. költ., Bp., 1975); Késői tallózás (esszék, Bp., 1975); A falutól a városig (napló, Bp., 1979); Védelem az esszé ügyében (tan., emlékezések, kritikák, Bp., 1984, vál. Szávai János); A várostól a világig (visszaemlékezések, Bp., 1986).

Életművét 2007-ben Örökségünk Somogyország Kincsei közé választotta a Somogy Megyei Közgyűlés.

Nagybajom első díszpolgára, melyet 1968-ban adományozott részére a település vezetése.