Településünk történetének ismerete, azok értékeinek feltárása és helyi kincsként történő kezelése bizonyítottan megmaradásunk, szülőföldhöz való ragaszkodásunk biztosítéka.
Gyergyószárhegy nem teheti meg nem benevezni arra a vetélkedőre, amely helytörténeti jellegű, továbbá történelmi, művészettörténeti, néprajzi jellegű értékekre akar egy különös rávilágítást adni.
Amikor egy település feudális kastéllyal rendelkezik, kolostora van és Bethlen Gábor szárhegyi gyökereiről szólhatunk, akkor illő és szinte kötelesség és felszínre hozni és értékként bemutatni.
Próbáltunk egy összképet nyújtani, ami a település nevezetességeit illeti : nem csupán a kastélyáról, kolostoráról, hanem az egyszerű szárhegyi emberről is megemlékezünk, aki hősként halt meg és sírját gazok nőtték be.
Szárhegyi sajátosság és figyelmet érdemel a káposztavágás eseményéhez kötődő „szertartás”. Megemlítjük mindemellett az emberek szép iránti érzékét, tudva azt, hogy Szárhegyen immár 3 évtizede működik egy alkotótábor.
A csapatban résztvevő diákokon kívül még számos önkéntes belekapcsolódott tevékenységünkbe valóságos kutatómunkát folytatva, ami alapján a következő tíz értéket tartottuk a legmegalapozottabbaknak bemutatni:
A Szármány hegyéről magasodik a falu fölé a szárhegyi plébániatemplom. Magas tornyát és a mögötte elterülő temetőt már messziről észreveszi a Szárhegyre igyekvő.
Ennek a gyönyörű épületnek hosszú története van. A pápai tizedjegyzék három gyergyói egyházközséget említ, ezek egyike Szárhegy lehet. Már 1566-ban Zarhegij néven említik a falut. A templom keletkezésének ideje a helyi hagyomány szerint 1235-re tehető. Ezt erősíti meg Van Gondys, utrechi egyetemi tanár, aki szerint a templom XIII. századi keresztelő medencéje ebből a korból való. 1400-ban gótikus építkezés történik, amiről a kőbe vésett dátum tanúskodik. 1488-ban toronyépítés folyik és az 1494-es évi búcsúengedmény további építkezésre vall. 1658-ban és 1661-ben tatárok pusztítanak a környéken és ennek a pusztításnak a templom is áldozatául esik. 1729-ben a hajót lebontják és egy évvel később 1730-ban bővítve újraépítik. Ekkor a tornyot is magasítják. 1916 és 1925 között a templom harang nélkül áll. 1925-ben nagy ünnepség keretén belül új harangot szenteltek fel. A templom a Mindenszentek tiszteletére van fölszentelve. Minden évben augusztus 15-én megtartják a búcsút, melyre a környék falvaiból zarándokolnak ide a hívők.
Az épület három jól elkülöníthető részből áll: a szentélyből, a főhajóból és a toronyból. A templomot magas kőfal veszi körül.
A szentély belsejében található a főoltár. Ez egy szoborrendszerből áll, melynek közepén Mária látható karján a kis Jézussal. Lábánál a Szentségtartó két oldalán pedig két szent szobra foglal helyet. Fölötte egy kép, mely Máriát ábrázolja, ahogy a mennyben, nagy fényességben angyalok között áll. E kép két oldalán egy-egy angyal látható. És végül mindezek fölött a keresztre feszített Jézus. Főoltár előtt foglal helyet a miséző oltár. A szentélybe nyílik a sekrestye ajtaja, ezzel szemben pedig a kazánház ajtaja. Ezeket elrejti egy nagy boltív mely, egyben elválasztja a szentélyt a főhajótól. Ezen felirat látható: „Hozzád fohászkodunk áldott Védasszonyunk.” Ezen kívül egy kis lépcső elkülöníti e két részt. Régen áldoztató rács volt a lépcsőn, amit már lebontottak.
A főhajóban a boltív két lábánál két mellékoltárt találunk. A jobb oldali falon két gótikus ablakon keresztül jön be a fény a főhajóba. A főhajó közepéből nyílik két fele két kis mellékhajó. Az egyikben a gyóntatószék, a másikban egy oltár foglal helyet. A mellékhajók fölött két freskót találunk. A bal oldali egy paraszt családot ábrázol amint a családfő és a nagyobb fiú hazaér a mezőről. A felesége és a leánya kenyeret sütnek, a kisebbik fiú játszik. Eközben a Szentcsalád néz le rájuk. Alatta egy felirat: ,,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” A jobboldalin a Szűzanya mennybéli megkoronázását láthatjuk. Alatta a felirat: ,,Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.” A mennyezet két oldalán három-három kép található. A baloldalon: 1. a húsvéti bárány kiontja vérét érettünk, 2. egy vázából két galamb eszik, amelyből kereszt nő ki, 3. egy kehely előtt ivó szarvas. A jobboldalon: 1. a Melkizedek áldozata, 2. a kenyérszaporítás, 3. a vérével fiókáit tápláló pelikán. A főhajó végében található a kórus, ezen pedig az orgona.
A toronyban három harang van: nagy, közepes és kicsi. Ma már motorral működtetik őket, de a haranglábban látható kötelek a valamikori kézzel való harangozást bizonyítják. A harangoknál hatalmas ablakok tátongnak. Ezek fölött mind a négy oldalon órák vannak, de sajnos egyik sem működik, pedig az óraszerkezet még meg van. A torony fémlemezzel van födve. Ezen a födélen található az úgynevezett ,,nyolcablak”. Idáig lehet följutni a toronyba az eléggé ingatag faálványzaton. És persze a legtetején a kereszt.
A templom ma aránylag jó állapotban van. Az utóbbi években újrafödték, központi fűtést vezettek be, új erősítőrendszert építettek be, újrapadolták, új padokat készítettek és felújítatták az orgonát.
Szárhegyen a Szármány hegy oldalában a Lázár kastélytól picivel fennebb a hegy oldalában lehet látni egy kolostort, amely egy ferencrendi kolostor. Ez a kolostor Szárhegy egyik legnagyobb értéke. Alfaluból sokan járnak ide templomba és nagyon sok turista látogatja. A gyergyói medencében ez az egyetlen ferencrendi kolostor ezért is nagyon fontos ez a szárhegyieknek.
A fák között hirtelen kibukkanó kolostort a XVII. században kezdték építeni. Lázár István a Szármány hegyen építtetett öt kápolnát, a helyiek “imoláknak”is nevezték őket. A kápolnák építésének pontos idejét nem tudjuk, de már 1642-ben olasz és magyar papok lakták. A kápolnákat kereszt alakban építették. 1664-ben Lázár Istvánhoz fordulnak a ferencesek, hogy adja neki a kápolnákat és járuljon hozzá a megélhetésükhöz. A gróf eleget tett a kérésüknek. P. Újfalvi Albertet küldik Szárhegyre, ő gondozza a kápolnákat.
1665. január ötödikén, Lázár István a ferenceseknek adományozza a Szármány hegyet. Rögtön építkezni kezdenek a kapott területen. Hozzáfognak egy kolostor megépítéséhez. Lázár István 1670-ben Lengyel Pétertől oltárt rendel a zárda templom részére. Ebben az időben Erdély legnagyobb része protestáns volt, kivéve néhány szegényebb falut. Nagy ritkaság volt az oltármegrendelés abban az időben. Az elkészült oltár a zárda templomot díszíthette, de az 1709-es égéskor elégett.
Az első házfőnök P. Taplocai a legnagyobb kápolnát templommá alakította. P. Taplocai helyére Kájoni Jánost helyezték, aki a zárdát újjáépítette és az első orgonát elkészíttette. Az utána következő házfőnökök hol javítást végeztek, hol meg újabb részt építettek a már meglévő mellé. Felépítették a sekrestyét, a templom melletti folyósót, a tornyot és a zárda keleti részén lévő szobákat. Az elkészült kolostort Rómában “Boldogasszony mennybemenetele” címmel jegyeztek be.
A Rákóczi szabadságharc idején Akton labanc ezredes felégette a zárdát és a kastélyt. 1709-ben a kolostor magmaradt része tűzvész áldozata lett. P. Zsigrai Modest és P.Veress Dániel a zárda délkeleti részét toldja hozzá és nagy javítások mennek végbe. 1711-ben a kolostort rezidenciává tették.
1744. január 23-án újból a testvérek tulajdonába került. P. Csergő Krizogon Péter az összeomlott három kápolna anyagából felépítette a mostani templom ősét és a kolostor másik két oldalát. A templom oltárait Wasserman Henrik tiroli származású ferences testvér készítette 1750-60 között. 1753-ban a kolostor konvent rangot kapott. 1755 június 15-én a zárdát kolostori rangra emelték. 1782. május 22-én a kolostor és a templom tűzvész áldozata lett, majdnem az egész faluval együtt, még a harangok is megolvadtak.
Az újabb javításokat P. Vencel Adorján végezte.1851. augusztus 20.-ra virradólag a szárhegyi ferenceseket elűzték kolostorukból. Máriaradnára szállították, kilenc hónapig ott tartották őket, majd internáló táborba vitték. A rendház üresen maradt, de mikor a barátokat szabadon engedték, visszajöttek a kolostorba és tovább építették azt. 1901-ben Vákár László családja színes üvegablakokat adományozott a zárdának.1904-ben Vákár Lukács adományozta a második orgonát. 1923-ban felállítják a 14 stációs kőből készült kereszteket a templom és a szármányhegyi kápolna közé. Sajnos mára csak egy maradt meg közülük, a templom melletti. 1929-ben négy harangot adományoztak a zárdának: Jézus szent szíve tiszteletére (Lukács Mária adománya), 205 kg a súlya. A második Nagyboldogasszony tiszteletére készült, a hívek adományából, súly 334, 5 kg. A harmadik harangot szintén a szárhegyi hívek adományából készítették, Assisi Szt. Ferenc tiszteletére súlya 728, 5 kg. A negyedik harangot a fogarasi zárdának a részére készítették, de a nagysága miatt nem fért fel a toronyba. Így Lukács Antal megvette és a szárhegyi zárdának adományozta, a harang súlya 1216 kg. A zárda mivel magasan fekszik nehéz volt megoldani a vízellátást. Több kutat is ástak de sikertelenül. Jelenleg a falu egyik kútjából szívatják fel a vizet.
A zárda templom mellett volt egy iskola, melyet a ferencesek iskolájának neveztek. 1967-ben épült, Bajthai püspök engedélyével Csergő Lőrinc zárdafőnök idején. 1642-ben kezdenek tanítani benne 1767-ig. Az iskolába Szárhegyről és a környező falukból egyaránt jöttek a diákok tanulni. Az itt tanuló diákok közül sokan magas tisztségeket töltöttek be. A tanulók száma egyre nőtt. 1908-ban megszűnt a tanítás. 1974-től működik a “Barátság” nevű alkotótábor.
A zárda fennállása óta 800 ferences barát lakott folytatólagosan és 51 szerzetes holtteste pihen itt. Jelenleg sok javítás folyik. A kolostori részben hátrányos helyzetű gyerekek laknak a Dévai Szent Ferenc Alapítvány jóvoltából. A jelenlegi házfőnök P. Ferencz B.Ervin.
A Szármány hegyi kápolna a XV. században épült a Szármány hegy déli nyúlványán 870 m magasban. A nagybaconi Balló család építette Szent Antal tiszteletére. Jelenleg az „Urunk színeváltozása „búcsút tartják itt.
Régi feljegyzések alapján valószínű, hogy egy régi kápolna helyére épült.
A fenyvesekkel övezett hegy tetejéről, ahol a kápolna áll jó kis kilátás nyílik a gyergyói medencére.
Ez a kápolna a szárhegyi emberek számára egy zarándokhely volt, amit egy évben többször is meglátogattak. Imádkoztak az Istenhez a faluért, a faluban élő emberekért, hogy megvédje őket minden veszedelemtől. A kápolna fontos volt számukra, mert egy menedék ahová bármikor kimehettek imádkozni.
A legenda szerint (1225 nyarán) a tatárjárás idején is menedéket nyújtott a kápolna. A nép Szent Lászlót hívta segítségül és kiáltotta:
Segíts Uram Isten és Szent László !!
Szent László, amikor meghallotta, felkelt a sírjából és segített a népnek legyőzni a tatárokat.
Egy régi monda szerint élt egy jövendőmondó asszony, akit Bákainénak hívtak. Jövendölései folyamatosan beteljesedtek.
A kápolna a késői gótika jegyeit hordozza, a köríves ajtó felett egy csúcsos gótikus kőfaragvány van, amire még Orbán Balázs is felfigyelt. A tetejében egy kereszt és a toronyban egy kis harang van. Belsejében van egy oltár, két sorban padok és a falakon freskók. A padlózat téglából van, ami régészeti szempontból nagyon értékes. A kápolna mellet egy kődarabban egy patkónyom látszik, ami a mondák szerint a Bákainé lovának a patkónyoma.
Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke 1992 óta a kápolnát műemléképületként tartja nyilván.
A kápolna az idők során javításokon ment keresztül, de próbálták megőrizni eredeti formáját. Mai napig is elfogadható állapotban van, és búcsút tartanak augusztus hatodikát követő vasárnap.
A nyugati kereszténységhez való csatlakozással a papok, a szerzetesek világi tisztségeket kaptak. A tudás terjesztése szintén a papság és a szerzetesrend feladata lett. Első sorban vallási vonatkozású ismereteket igyekeztek elemi fokon terjeszteni a plébániák mellet működő iskolákban. Erdélyből már a XII. század második felében mennek fiatalok nyugati egyetemekre tanulni. Az alsó fokú oktatás az ország többi részéhez hasonlóan, itt sem volt elhanyagolva, mivel a plébániák mellet iskolák épültek, ahol a tudás legelemibb fokozataiba vezették be a tanulókat. Az iskolákat az egyes felekezetek tartották fenn.
Gyergyószárhegyen már 1642-ben, az első település idején tanítani kezdtek a szerzetesek. Kolozsvári Bertalan és társai mind letelepedtek, saját külön iskolákat alapítottak, ahol nemcsak a helybéli, hanem a környékbeli gyermekeket is tanították: például Alfaluból Mikó Mihályt, Ditróból Puskás Ferencet. A tanítást teljesen ingyenesen, önzetlenül végezték, anélkül, hogy ezért a községből valamilyen rendszeres jutalmakat kaptak volna a maguk részére.
Az évek során, mivel nem újítottak rajta, az iskolák elavultak, így alkalmatlanná váltak a tanításra. Ezért 1767–ben P. Csergő Lőrinc idejében a ferencesek szobájában tartották. Végül a szerzetesek a maguk költségén és telkén iskolát építettek, amelyet igyekeztek szünet nélkül tanítóval ellátni. A ferencrend tulajdonában lévő iskolát 1858–tól a község saját gondviselése alá vette: új szarvazattal, dránica födéllel, ajtóval és ablakkal látta el. A fiúk és a lányok részére külön tantermet biztosított. 1863-ban a rendtartomány főnöke, P. Keresztes József atya engedélyezett még egy tanítót, akinek az élelmezésére a községi pénztárnak évente 150 forintot kellett volna fizetnie. A tanító 20, majd 50 forintot kapott.
1908-tól, a háború alatt végig szünetelt a tanítás, az iskola épülete súlyosan degradálódott, később le is bontották.
1940-től 1944-ig P. Illyés Adorján és P. Moldován, ezen kívül még tanítottak, mint segédtanárokként P. Nyisztor A. János, P. Tamás Filbát és P. Kádár K. István is. A szárhegyi ferences atyák a rendi növendékek nevelésében kevésbé működtek közre, mindössze két ízben. A zárda kicsinysége és félreesése miatt alkalmatlan volt az ifjúság elhelyezésére. Azonban amint láttuk a hitközösség gyermekeinek oktatásából derekasan kivették részüket. Az atyák tanítási módszere a jezsuiták által kidolgozott „Ratis Studiorum” alapján épült fel. Ez volt az alap, a többit az egyes tanárok ügyessége pótolta.
1751-ben Botár Joachim rendtartomány főnök nyilvánosságra bocsátotta a két részből álló szabályzatot: az első rész a Mária-társulat szabályzatát és működését foglalta magába, a második pedig a tananyagot és a tankönyveket.
A ma is meglévő emeletes iskola, melyben napjainkban a szárhegyi „Bethlen Gábor ” Általános Iskola alsó tagozata sem tartózkodhat, ma már teljesen használhatatlanná vált. Így a központi régi állami iskola épületébe költöztették az elemi tagozatot.
Szárhegy község házai közül büszkén emelkedik ki a Lázár grófok ódon kastélya, szeszélyes bástyáival, fogrovátkás falaival. Falai az idők folyamán sok szép napot láttak. Ez volt a Lázár grófok ősi fészke; itt élt Bethlen Gábor évek során anyjával, Lázár Druzsinával.
A kastély előtt álló fák talán még azoknak a fáknak lehullott gyümölcséből magzottak ki, amelyek alatt Erdély legnagyobb fejedelme a gondtalan ifjú kor örömteljes napjait élte.
A gyergyószárhegyi Lázár kastély egy felbecsülhetetlen értékű műemlék. Évente több ezren látogatják külföldi és hazai turisták.
A gyergyószárhegyi Lázár kastély félévezredes históriája, összefonódik a székely főnemes Lázár család történetével, annak része és színtere, az erdélyi közélet irányításának pedig, századokon át egyik székelyföldi helyszíne.
E kastélyépítő család eredete, a múlt ködébe vész. Valamennyire hiteles adatokat, mindössze a család történetének megírói, gróf Kemény József és gróf Lázár Miklós szolgáltatnak. A családi krónika innen származtatja Lázár Bernátot, a szárhegyi ág törzsgyökét, aki Gyergyószárhegyen vásárolt földet, és ott telepedett meg családjával.
A Lázárok érdemeikért rangokat, örökölhető címeket nyertek a magyar királytól, illetőleg az erdélyi fejedelemtől. Gyakorisági sorrendben főkirálybírók, királybírák, székbírók, királyi kamarások, táblai ügynökök, udvarnokok, később az erdélyi országgyűlési képviselők népes lajstromát lehet összeírni a Lázárok nemzedékeiből. Már 1462-ből ismert az a kalandos történet, ahogy I. Lázár Bálint, legendás nevén Nagy Lázár, főkirálybírói jogcímet és hadnagyi rangot kapott Mátyás királytól. Fia, I. Lázár András, akit elsőként szárhegyi előnévvel illettek - elnöke volt az 1506-os agyagfalvi népgyűlésnek -, kezdte el a kastély építését a XV. század végén. Az első épület még udvarház jellegű volt, s a mai kapubástya elődje lehetett.
Az építkezés kiteljesedése, egybeesett az erdélyi kastély építészet fellendülésének időszakával, melyet a reneszánsz eszmeisége tartott hatalmában. Ennek a stílusirányzatnak a szigorú formavilága érvényesül, I. Lázár János kastélyépítő munkájában. A XVI. század elején kőfallal övezte a 75 m x 100 m-es négyszögű udvart, sarkaiban befelé néző bástyákkal. Az apja által épített udvarházat, két szobával bővítette, s emeleti résszel látta el. Így kapubástyává magasodott, az eddig csak lakosztály szerepét betöltő udvarház. Az épületegyüttes, ezennel magára öltötte, a kései reneszánsz kastélyok stilisztikai velejáróit, melyeket mindvégig sikerült megtartania. Ezt az eseményt örökítette meg, a kapualj bal-felső falának ma is látható gótikus évszáma, melybe a kor szemlélete szerint beékelték a mindent látó isteni szemet”, megzavarva a dátumok megszokott érthetőségét. A szemközti fal,, I H S Jézus Mária” feliratfoszlánya pedig a család vallásos hitének kijelzője.
II. Lázár István folytatta az építőmunkát, megszilárdítva a kastély védelmi rendszerét. Felépítette a külső sarokbástyákat, szuroköntőkkel látva el azokat. A korabeli írások, a Szármány hegy felőli oldalon megkettőzött védőfalról, több toronyról tesznek említést. Ez által az épület várkastély jellegűvé vált.
A szárhegyi kastély védő otthona volt az itt lakó Lázároknak, melyet a lakályosság és a védelmi készültség egyaránt jellemzett. Biztonsága a várakénál gyengébb volt, mert a kastélyt nem hadviselésre, inkább a portyázó-rablótámadások kivédésére építették. Támadás esetén, a falak lőrései, a mellettük végigvonuló gyilokjárók, a bástyák szuroköntői, az alkalomszerű védelem fokozott eszközeiként élték meg rendeltetésüket.
A nagyfejedelem korában, Gyergyószárhegyen a fejedelem unokafivére, egyben hű embere, IV. Lázár István az úr. A család birtokai ez időben a legterjedelmesebbek, a Lázár vagyon ekkor a legnagyobb. Ő építette a lovagtermet (tanácstermet), a jobbágyok megfélemlítésére az udvar közepén lévő háromszintes tömlöcöt. Az emeleti részen hajdú teljesített szolgálatot, a földszinti részt rejtett lappancs ajtó kötötte össze a földalatti résszel. A földalatti sötétzárka, kaszatömlöcként él a köztudatban, bár ezt az ásatások nem igazolták.
Ez időben a kastély úrnője, lengyel származású lévén, befolyásolta férjét abban, hogy a Kassán látottakat (Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin lakodalma alkalmával) érvényesítse a szárhegyi kastély arculatának alakításában. Ennek emlékét őrzi a homlokzati részek nyugati-szláv vonalvezetésű, de alapmotívumaiban olasz pártázata, mely erdélyi viszonylatban egyedi esztétikai szépsége mellett erőd jelleget kölcsönzött a kastélynak. A délnyugati bástya külső falára méltán íródott fel a nagy építő Lázár István neve, s építkezésének befejező dátuma 1631. szeptember 19-e. Alkotó, gyarapító természete nem sokáig hagyta nyugodni, a kastély szomszédságában megépítette a ma is álló ferences rendi kolostort, melyet 1642-ben fejezett be.
Utóda, V. Lázár István II. Rákóczi György híve volt, ezért a fejedelem halála után a görgényi várban raboskodott, ahonnan sikerült megszöknie. Egy évig menedéket biztosított Mihnea, havasalföldi vajda számára a török előli menekülésében. Ez idő tájt építhették át a ma is hétszögű alaprajzú, északkeleti bástyát, melynek külső falán még olvasható az 1658-as évszám. A Veres bástya felső része a Lázárok családi kápolnája volt a hétköznapi áhítatosság színhelye.
1661-ben V. Lázár István, a Tolvajos tetőn csatát vesztett a törökökkel szemben, s így Csíkot és Gyergyót feldúlta az ellenség. Részint ezért, másfelől az Apafi Mihály elleni merénylet miatt a Fogarason várfogságban halt meg 1679-ben.
Fia, VI. Lázár Ferenc mivel megtartotta katolikus vallását, I. Lipót király grófi címmel tűnteti ki a családot. Így lett 1702-ben huszonegy évesen gróf, majd huszonhat évesen főkapitány. Előbb Habsburg párti, majd II. Rákóczi Ferenc oldalán harcolt. Átállásáért iszonyú árat fizetett. 1706-ban Graven, labanc ezredes minden vagyonától megfosztotta, feleségét Brassóba hurcolta. A fiatal gróf szökni kényszerült. 1707-ben mérhetetlen kárát Akton ezredes, népi nevén ,,a labanc király” bosszúja betetézte. Százötven várvédő hős halála árán, ágyuk és földalatti aknák bevetésével, felgyújtotta a kastélyt. A lángok csak a Veres bástya iránt voltak könyörületesek, az épület többi része leégett. A moldvai menekülésből 1711-ben hazatért gróf, hozzákezdett a kastély fokozatos újraépítéséhez, de Szárhegyre visszaköltöznie csak 1736-ban vált lehetségessé, amikor megint lakható lett a kastély. VI. Lázár Ferenc építő munkáját haláláig, 1742-ig végezte. Személyében a kastélyépítő Lázárok utolsó sarja szállt sírba, s a nemes-nemzetes família történelmi szerepe is hanyatlásnak indult. A halála évében készült Inventárium nem csak fáradhatatlan újrateremtő munkájának hű tükre, hanem a XVIII. században élő, székely főnemesi család életvitelének, igényességének is és igyekezetének hiteles keresztmetszete. Sajnos, az 1748-as év újabb keserves dátum a kastély történetében. Szeptember 21-én éjjel a kastély ismételten a tűz martaléka lett. Özvegy Lázár Ferencné Boér Zsófia, az erdélyi rendekhez fordult segítségért, és így közsegítséggel még egyszer, s talán utoljára épült fel a kastély a maga feltételezhető eredetiségében. Csakhogy a történelem vihara tovább sepert a környéken, s úgy a kastély, mint az itt lakók, a tatárok hadának pusztítását kellett elviselniük.
A XIX. században eluralkodott a testvérharc átka a Lázár Ferenc fiai közt. A család sértődött része más birtokokra költözött, s elkezdődött a kastély magárahagyatottságának szomorú és végzetes története. Az elvakult ellenségeskedés emlékét őrzi az addig ivóvizet adó kút betömése, s az újonnan vágott, más - más égtájra néző három kapu.
1862-ben, amikor Orbán Balázs székelyföldi barangolása során Szárhegyen járt, a bástyákat tetőzet nélkül, s több épületrészt már romokban találta. „... A kastély előtt törtet le a Csinód vize, mely révén a vár sáncaiba volt bevehető, túl rajta még most is látszanak a régi úrlakoktól elmaradhatatlan halastavaknak most kiszáradt medrei, melyeket kastély fénykorában szép műkert környezett.” Ez az állapot a századfordulóra tovább fokozódott. Ekkor már a Lázár grófok távolabbi birtokaikról irányították ingatlanjaik sorsát, gazdatiszt gondjaira bízva az egyre inkább romosodó kastélyt. Így történhetett meg, hogy a gazdatiszt meggazdagodott, s a gróf pedig leszegényedett.
Az első világháborúban az osztrák lovasság hadiszállása volt, 1920 – 1948 közt a kapuépítmény lakásként még hasznavehető volt, de 1951-ben újra tűz pusztított.
1948-ban bekövetkezett államosítás számára már nem maradt kisajátításra érdemesíthető épület, s a romok a gyergyószentmiklósi rajoni múzeum leltárába kerültek. Az 1960-as években Tarisznyás Márton muzeológus régészeti ásatásokat végzett, de a leletanyag továbbra is elfekszik az említett múzeumban. 1965 - 1972 időszakban két sarokbástya helyreállítása megtörtént.
A kastély és a dombtetőn álló ferences rendi kolostor romjai fölött az 1974-es év hozott változást. Ekkor a falu szülötte, Zöld Lajos újságíró irányításával, Gaál András ditrói és Márton Árpád alfalvi képzőművészek segítségével, sikerült felrázni Csipke Rózsika álmából a szárhegyi történelmet. Képzőművészeti alkotótábort hívtak össze évente, Barátság néven. A jövedelemből valamint a környék mérhetetlen erejű közmunkáiból Zöld Lajos akadályt nem ismerő, eltökélten kastélyépítő munkája folytán, újra falakká nőttek a romok. 1979-től egy népművészeti alkotótábor is megnyitotta kapuit a székely népi kultúra védelmében Szépteremtő Kaláka címen.
A kastély látogatható termeiben a több mint negyed évszázadot megért képzőművészeti- és két évtizedén túllépett népművészeti alkotótáborok munkái szemlélhetők meg.
Jelenleg a kastély önálló kulturális intézmény otthona, mely Hargita megye Önkormányzatának égisze alatt tevékenykedik
A szárhegyi alkotótábor 1974-ben alakult. Nagyon fontos Szárhegy számára, mert fellendíti a kulturális érdeklődést Amúgy nincs is a közelben újabb szoborpark, így Szárhegy is figyelmet kap, ami turisztikai és művészi szempontból is nagyon fontos.
Megalakulását akkor kezdték tervezni, amikor a zárda templom egy része beomlott és senki sem vállalta a felújítását. Így hát megegyeztek, hogy átadják azt a részt a képzőművészeknek, hogy használják, de ennek feltétele, hogy ápolják és javítsák ki saját költségükön azt a részt ahol táboroznak. A szerződést a Főpásztor és a képzőművészek írták alá.
Zöld Lajosnak köszönhető, hogy Szárhegy neve új összefüggésben fogalommá lett. Szárhegy most már 30 éve képzőművészeti alkotótábor otthona. Minden év augusztusában az ország minden részéről jönnek ide képzőművészek, akiket a „Barátság Képzőművészeti Alkotótábor” tárt karokkal vár. Itt a táborban egymás mellet dolgoznak és laknak magyar és román képzőművészek.
Az alkotótábor megalakulásának rövid és tömör története:
Zöld Lajos Szárhegyre jött a ferences kolostor romjaihoz. Ahogy meglátta az ősrégi temetőt, az utat szegélyező mesébe illő fenyőfasort, az erdő koszorúzta tisztást rögtön tudta, hogy azt a helyet kell felhasználnia művésztelepnek. Csak egy gond volt, a templom „életveszélyes” része. Az ott való kóborlása során talált négy szobát és egy konyhát, amit felújítva használni lehetett. Ágyakkal, asztalokkal, székekkel, huzatokkal, lepedőkkel és párnákkal, fazekakkal, kanalakkal, étellel és itallal látták el, hogy a megjövő művészeknek csak az legyen a dolguk, hogy művészkedjenek, törődjenek azzal, hogy minél tehetségesebb festő, grafikus, és szobrász csoportot toborozzanak.
A terv megvolt. Már csak az volt a dolga Zöld Lajosnak, hogy Márton Árpáddal , Gaál Andrással és Varró Andrással, szárhegyi plébánossal elutazzanak Gyulafehérvárra a püspök látogatására és elfogadtassák a tervet. A püspöknek föl is vetették a tervet, mire a püspök így válaszolt : „Ilyen nemes célra és ilyen illusztris személyeknek mint önök, szívesen adjuk a kolostort. Ha önöknek valóban sikerül rendbe hozniuk, lakhatóvá tenniük maradandót alkotniuk ebben a kolostorban, Istennek tetsző dolgot cselekednek”. Tehát megkezdődött a felújítás. Mikor megkezdődött a tábor, nyolc, tíz magyar művészt titokban kellet tartaniuk a kommunista párt miatt. Mikor ez kiderült a tábort bezárták (1989). Ekkor fordult Zöld Lajos Szász Józsefhez, aki mindent megtett annak érdekében, hogy újra megnyissák a tábort. Meg is nyithatták később, de csak annak a függvényében, hogy nem szólnak bele a politikába. Így tehát minden táborkezdéskor a művészek tudomására hozták, hogy ott alkotnak, és nem politizálnak. A második és a huszadik esztendőnek is az építészmérnökök, műépítészek maradtak a hősei, természetesen a képzőművészek, a népművészek mellet, akik százával jöttek novemberenként, bútort faragni, lámpákat kovácsolni, szőnyegeket, szőtteseket, szedettesek, varrottasok százait készíteni, hogy olyan legyen az a tábor, kolostor mint maga a népi mennyország.
A tábor most már nem a kolostorban van, leköltözött a kastélyba. Ma már több mint száz szobor található, de ezek közül csak a látványosabbak tekinthetők meg a szabadban.
Ezen kívül vannak festmények és faragottak. Érdemes ide ellátogatni és megszemlélni, majd véleményt mondani a művekről, melyeket a művészek hagynak itt minden látogatásuk után.
A Tatárdomb nagy érték számunkra, hisz itt is bebizonyították őseink, hogy bátorsággal és furfanggal le tudják győzni az ellenséget, akármilyen sokan is vannak azok. Mi szárhegyiek nagyon büszkék vagyunk erre az emlékre.
Szárhegy és Ditró között halom emelkedik ki a térségből, mellyel hallatlan hőstettek emlékét őrizzük.
1658 augusztusában a tatárok leigázták Maróshévizet, Ditrót és Szárhegyet is el akarták foglalni, de Gábor deák vezetésével az asszonyok segítségével a gyergyóiak megakadályozták. A harcban 1750 ellenség pusztult el, 450 a halom alatt nyugszik. Sajnos 15 gyergyói is meghalt.
Ezt az eseményt leírja a „Libererum natabilium histori domus”című könyv, és Jókai Mór is a „Puskás Klári” című 118 szakaszos 1898 – ban megjelent versében :
„Mikor ezerhatszázötvennyolcat írtak,
Szép Erdélyországban hej, de sokat sírtak!
Százezerre ment, ki rabszíjra lett fűzve,
S lófarokhoz kötötten Krímiáig űzve.”
A székelyek segítségére volt furfangjuk, ugyanis a mezőn fazakakat rejtettek el, néhányat pedig botokra raktak. Az ellenség azt hitte, hogy azok mind emberek, és hogy támadnak. Menekülni próbáltak, de a szárhegyiek megtámadták őket.
Erről az eseményről fennmaradt egy monda, melynek címe „Gáborfi”
és a tatárok legyőzéséről szól.
Gáborfi egyszerű írástudó ember volt, aki a gyergyói alkirálybíró gyermekeit tanította. A Lázár kastélyba élt, nem volt katonaember. Ditró és Szárhegy között állította fel embereit. Ekkor még itt mocsaras terület volt és ez megkönnyítette a szárhegyiek dolgát.
A megbecsült szárhegyieket Lázár Borbála és Baróti Kata, valamint számos gyergyói asszony gondozta.
Az esemény elbeszéléskor illik megemlíteni Puskás Klárát, aki egy ditrói asszony volt és nagy hőstettet vitt végbe. Bár állapotos volt, beállt harcolni a tatárok ellen. Hetet leszúrt, aztán vígan hazament és a néphit szerint szült három fiúgyermeket.
Jelenleg fák veszik körül a dombot, amit már sűrű fű borít. Előtte egy emlékmű áll, melyen a hősök nevei vannak feltüntetve.
1916 - ban volt az úgynevezett „első román betörés ” amikor a román hadsereg előrenyomult Kolozsvárig.
Voltak akik elmenekültek, de a lakósok egy része és az előljárók is maradtak. A román hadsereg Szárhegyre szeptember 8 – án „Kisasszony napján” érkezett meg. A román katonai parancsnokság Oláh Alajos házában telepedett meg, aki vadászember volt és a mászókéménybe rejtette a lőporos szarút. Tüzet tettek és a meleg hatására a lőpor felrobbant, emberi áldozatot nem követelt az esemény.
A parancsnokság mintegy hatvan férfit és nőt összegyűjtött, bezárta Oláh Gergely lakásába és ki akarta végeztetni őket. Másnap a virágos kertben kivégezték a nyolc elöljárót és koporsó nélkül elföldelték őket.
A további kivégzések elmaradtak, mert egy magas rangú román tiszt leállította azt.
1916. december 11. – én a románok visszavonultak a székely honvédség nyomására, de magukkal vittek 63 szárhegyit is, akik közül sokan elpusztultak a hadifogságban.
A bevonulást az 1920. június 4. – én aláírt Trianoni békeszerződés véglegesítette.
Vidéki lévén nagy örömmel és érdeklődéssel olvasgattam Tamási illetve Nyírő műveit. Nem kis boldogságomra kezembe került egy olyan könyv , amely hasonló élményekkel gazdagított. És ez a könyv Színi Lajos könyve, aki falunkbeli, földieinkről írt, és közelebb hozta azokat az atyafiakat, akik előttünk rótták Szárhegy utcáik, mezőit, erdőit.
Nyírő József írta: „Emlékszem, egymás kezéből kapkodták az emberek, hogy végre részük legyen az önkéntelen felkacagásban.”
1891 - ben született Gyergyószárhegyen. Író, újságíró, lapszerkesztő, újságalapító, aki hitt abban, hogy a háború embertelenségével szemben gyógyír lehet az irodalmi tevékenység.
Első kötete a „Nyüszkölés a feredőn s a nagyvíz martján” szülőföldünk és környékének hiteles bemutatása. Ebből az írásból részleteket mutat be a helyi színjátszó társaság, amely igazi „székely – szárhegyi” hangulatot idézett elő a résztvevőkben.
További tevékenysége kapcsán önálló lapok indításával próbálkozik és különböző irodalmi, néprajzi jellegű lapok munkatársa. Novellás kötete is megjelenik, majd egy anekdota füzete: „Laji bá’ mókáiból” címmel. Könyveit, amelyeket nem egyszer faluról falura járva maga terjesztett, Erdély szerte ismertek voltak, szerzőjük és családja megélhetését mégsem biztosíthatták.
Irodalmi, szerkesztői tevékenysége tehát az anyagiak hiányán bukott meg. Sikertelen próbálkozásai felőrölték egészségét és 1933. június 5. – én, 42 éves korában Gyergyószárhegyen tragikus élete befejeződött.
Színi Lajos emlékezetéről szólva elmondhatjuk, hogy nincs elfeledve faluszerte. Ismeri főleg az idősebb generáció, de a mi, a fiatalság kötelessége, hogy újból és újból felelevenítsük, hisz olyan szeletet nyújtott a falu, tágabban a székelység életéből, amit nem találhatunk meg történelem-könyvekben, ami emberközeli.
A szárhegyi Lázár kastélytól nyugatra 73 öl távolságra van egy 79 öl (kb. 170 m ) hosszú és 36 öl ( kb. 67 m ) széles káposztáskert.
A gyergyói medencében 1700 – as évek körül jelenik meg a káposzta, melynek Szárhegyen nagy jelentősége van, mivel megélhetést biztosít az embereknek. Ebben az időben a káposztáskert a Lázár grófok birodalmába állt. Így ők részben, néha egészben kiadták a falusiaknak, hogy műveljék meg, majd a termésből részesedést kapnak. A grófok a termést bevitték a kastélyba és a káposztát nagy hordókban tárolták a várpincében. Ezekben az években jöhetett létre a jelenlegi káposztáskert is.
Rendszerint március 19. – én, József napján vetették el a palántáknak szánt magot. Fontos volt a ritkítás, öntözés és a palánták fagy elleni védelme.
Míg otthon a zöldségeskertben elvették a magot, közben megtörtént a káposztáskert előkészítése is. Első lépés volt: a trágyázás „ganézás” erre a célra marha trágyát használtak. Háromszor szántottak: először ősszel, másodszor májusban, harmadszor palántálás előtt, hogy a föld puha legyen. A gazdák egyszerre szántottak, hogy kevesebb legyen a tapodás. A parcellákat kicövekelték, határnak keskeny ösvényeket hagytak; ezeket később répával ültették be.
A palánták kiültetését június 13. – án, Antal napján végezték. Ez egy nap alatt történt. Nagy vizes cserepekbe belerakták a palántákat, és szekéren szállították el a káposztáskertbe.
A már előkészített talajba lyukat fúrtak az úgynevezett „ütetőfával” és ebbe rakták bele a palántákat, majd megöntözték. A palánták közötti távolság félméternyi volt. A kapálást háromhetente végezték. A rendszeres öntözéshez a káposztáskerten átfolyó Güdüc – patakból vederrel hordták a vizet. Csészével (csuporral) öntöztek.
Éjjel – nappal határpásztorok ügyeltek a földre, erre a célra négy – öt embert alkalmaztak.
A káposztavágás napja rendszerint október 15. – 20. között volt kitűzve. Ha estefelé az idő kitisztult, akkor kihirdették, hogy másnap káposztavágás lesz. Mindenki köteles volt aznap egész termését levágni, hogy lehessen egymás parcelláján átjárni és így a szállítás is könnyebb volt. Itt a káposztavágás épp úgy ünnepnapba ment át, mint máshol a szüret.
Ilyenkor nagyon sokan jöttek Szárhegyre a szomszédos községekből (Ditróból, Alfaluból, Gyergyószentmiklósról). Kiflit, cukorkát, pálinkát, gyümölcsöt hoztak s ezzel kínálták a káposztavágókat, akik a kínálást káposztával viszonozták. Egy pohár pálinkáért adtak egy fej káposztát. A határpásztorok bérét is káposztával fizették ki.
Szekerenként 1 – 2 fejet adtak. Tetszés szerint adtak káposztát a kéményseprőnek, a harangozónak és az orvosnak is. A káposztavágás utáni vasárnap vagy éppen vágás napján este az ifjúság táncmulatságot szervezett, ahol sorsolás volt. Sorsoltak kecskét és csomagot, amiben káposzta volt. Az asszonyok között töltelékes káposztafőző versenyt rendeztek. Az ifjúság pedig helyi táncokat táncolt.
A vágás utáni vasárnapokon Remetén, Csomafalván és Gyergyóban árulták a káposztát.
Most jelenleg a káposztáskert állapota nem túl jó. A patak szennyezett, az út amely átvezet a kerten nagyon gödrös és némely parcella el van hanyagolva.
A régi szokásokból fennmaradt az ültetés időpontja, vagyis Szt. Antal hetén történő palántálás és háromhetente a kapálás. A vágás október 10. – e után történik.
A bált most is megrendezik és úgy mint régen van sorsolás és káposztafőző verseny is.
A hősök temetője a szárhegyi temető egyik sarkában helyezkedik el, egy elkülönített, kiemelkedő helyet biztosítva a háborúban elhunyt katonák számára. Ezek a személyek nem úgy haltak meg, mint általában az egyszerű emberek, ők hősi halált haltak feláldozva magukat másokért és a hazájukért. Ezért fontos, hogy ilyen tiszteletet kapjanak az élőktől.
Az 1800- as években határozták el a szárhegyi emberek, hogy egy ilyen helyet biztosítanak a hőseiknek, mivel már az 1848 – 49 – es szabadságharc is megtörtént. A ’48 – as forradalom hőseiről nincsen semmiféle ismeret, hogy ide volnának temetve. A hősök temetőjének alapját egy kereszt képezi, amivel az emberek megjelölték a pontos helyeket.
Már az első világháborúból ismert személyek ide vannak eltemetve:
1. Angi István
2. Erőss Sándor, aki 18 évesen lett a háború áldozata.
A temetőben félkörben 9 sír van elkészítve és számokkal megjelölve. Ezekben a sírokban nagyrészt idegen katonák nyugszanak, akik az első világháborúba harcoltak. Itt a kilenc sír között viszont kettőben két szárhegyi honvéd teste található.
A második világháború hősei közül is vannak hárman, akik egy sír alatt nyugszanak:
1. Csergő Károly
2. Becze Balázs
3. Ferencz István
Az ütközet, amely a végüket jelentette 1944. szeptember 8. – án zajlott le. Ebben a csatában Csergő Károly még nem halt meg. Néhány napig még kórházban ápolták. Miután meghalt a gyergyóditrói temetőben temették el egy ismeretlen sírba. Csak két hónap múlva hozatta a családja Szárhegyre és temetette el az itteni hősök temetőjébe.
Becze Balázs és Ferencz István már a szeptember 8. – i csatában elhunytak, de a testüket nem tudhatták biztonságban hozzátartozóik. A testüket csak két hónap múlva találták meg a csatatéren, és hozatták haza Szárhegyre.
A hősök temetője szorosan összefonódik azzal az emlékművel, amelyik Szárhegy központjában kapott helyet. A jelmondata, hogy „Istenért és a hazáért”. Ez az emlékmű is a község hősi halottainak emlékére készült. Rajta részletesen fel vannak sorolva a különböző háborúk hősei, akik Istenért és a hazáért harcoltak, és haltak hősi halált. Az emlékmű északi oldalán olvasható a jelmondat és egy versrészlet :
Csak törpe kor feledhet hős nagyságokat
Csak elfajult nép hős elődöket
A lelkes eljár ősei sírjához
S gyújt fénynél új szövétneket.
Az emlékmű ezen oldalán olvashatók még az 1788 – 1791 és 1809 – 1815 közötti halottak nevei is. A nyugati oldalon egy külön tábla nyújt emléket a nagy magyar költőknek, Petőfi Sándornak, aki a 48 – as szabadságharcban vett részt. Ezen az oldalon egy másik táblán szerepelnek az 1948 – 49 – es forradalom hőse, és egy harmadik táblán az első világháború résztvevőinek egy része. A déli oldalon a második világháború résztvevőinek és az 1596 – os Véres farsangnak van emléke, amikor Szárhegyen sok székelyt kivégeztek. A keleti oldalon az első világháború további résztvevői szerepelnek, ezen kívül a Millecentenárium (896 - 1996) emléktáblája és a szárhegyi RMDSZ millenniumi (2000) emléktáblája van. Az emlékmű mellet a magyar történelem tizenegy kiemelkedő személyiségének nevei szerepelnek két sorban.
Itt az emlékműnél minden év március 15. – én ünnepséget tartanak az 1848 – ’49 – es szabadságharc hőseinek emlékére.
A hősök temetőjéről a község egy része nem is tud semmit, vagy he tudnak is valamit róla, nem fordítanak rá sok figyelmet. Sokan úgy érzik, hogy nekik nem áll érdekükben foglalkozni vele, ezért a hősök temetője nagyon elhanyagolt állapotban van. Az itt nyugvó emberek viszont megérdemlik, hogy figyeljünk rájuk, és gondoskodjunk végső nyughelyük állapotáról. Azoknak az embereknek az emléke, akik annyit tettek hazájukért mint ők, nem tűnhet el örökre. Ezért fontos, hogy gondoskodjunk a sírhelyükről. Mi ilyen gondolatoktól vezérelve láttunk hozzá, hogy megmentsük a hősök temetőjét az eltűnéstől, mert már a gyomok és gazok majdnem ellepték a sírhelyeket. Viszont mi gyerekek nem tudtuk volna megcsinálni felnőttek segítsége nélkül. Ősszel, a havazás előtt kimentünk a hősök temetőjéhez. A lekaszált gyomokat, gazokat, kórókat eltakarítottuk, és egy nagy csomóba raktuk. A szerteszét heverő gallyakat szintén elhordtuk.
Majd a kilenc, félkörben lévő sírt is gyomtalanítottuk, amennyire lehetett. Néhány nap múlva felnőttek is segítettek nekünk mégpedig azzal, hogy láncfűrésszel levágták az ott lévő farönköket, amivel még elfogadhatóbbá tették a környéket.
Miután végeztünk a munkával a temetőt könnyen meg lehetett közelíteni, a félkörben lévő kilenc sír felismerhető lett, körbe lehetett járni a környéket. Ez lett a munkánk gyümölcse, amire büszkék is vagyunk.
Gyergyószárhegyen, ahogy a hegy oldalára pillantunk két templomot is látunk, az egyik egy sziklás oldalon helyezkedik el, a másik viszont az erdő szélén. A templomok a Szármány hegyen helyezkednek el, közülük az egyik egy ferencrendi kolostor, amely az egyetlen a gyergyói medencében. Ez a kolostor nagyon értékes régisége és szépsége miatt.
A kolostort a XVII. században építették a ferences szerzetesek. A területet, amelyen ezt a gyönyörű templomot felépítették, Lázár István adományozta a szerzeteseknek. Az építkezéseket a XVII. század 60-as éveiben kezdték el, és 1710 körül fejezték be. A kolostor múltja nagyon változatos mivel sokszor leégett, a barátok mindig valamit toldottak hozzá, míg el nem érte végleges, mai formáját. A kolostort Rómában „Boldogasszony mennybemenetele” címen jegyezték be. A templomi rész alatt egy kripta található, amely az itt élő néhány szerzetes nyughelye. 51 szerzetes teste pihen itt, amelyből néhányan a templomkertben vannak eltemetve. A templomnak négy harangja van, amelyeket adományból kapott.
A kolostor mostani állapota nem annyira rossz, de sok probléma van a falakkal, amelyek nagyon nedvesek. Emiatt is mindenhol a fal alján le van egy csíkban szedve a vakolat, hogy a fal tudjon kiszáradni. De a falakkal nem csak ez a baj, hanem ráférne egy nagy meszelés, mert a nedves levegőtől lecsapódott a vízpára. A rendházfőnökkel folytatott beszélgetésünk során megtudtuk, hogy a legfontosabb dolog a meszelés lenne a kolostor egész épületében. A meszelésre megvan az anyag, de munkások kellenek a bútorok mozgatására és a fal festésére. Ezért mikor a munkálatok megkezdődnek, beszervezünk egy diákcsapatot, akik segédkezni tudnak a meszelésnél. A nagy munka elvégzéséhez találtunk olyan embereket, akik megígérték, hogy majd segítenek a meszelésnél.
Egy másik probléma a kolostor folyosóin lévő padlózat megrongálódása a központi fűtés bevezetésével. Nemrég fejezték be a lakrészen a központi fűtés bevezetését és emiatt a padló nagyon megrongálódott. Ott, ahol a vezetékek áthaladnak, ki kellene cserélni azokat a deszkákat, amelyek elhasadtak. Ilyen deszkákat inkább a fal mentén találunk, de ki kell cserélnünk azokat is, amelyek esetleg elkorhadtak vagy gombásak. E cél megvalósítása érdekében is próbáltunk támogatókat szerezni. Találtunk is a faluból két vállalkozót (Fazakas Géza, András László), akik faanyaggal szívesen támogatnak minket. Ezeket a javításokat csak akkor tudjuk elkezdeni, amikor az idő nem lesz ennyire hideg, mert hiába fogunk neki ilyenkor ekkora munkálatoknak.
A jelenlegi házfőnök P. B. Ervin külföldi támogatásokat szerzett a templom újrapadolására, mivel a román állam nem ad semmi támogatást a kolostor részére. Nemrég javították ki a templom melletti sekrestyét, amely nagyon rossz állapotban volt.
Ebben az évben 15 hátrányos helyzetű gyerek költözött ide, akik mind Hargita megyéből származnak. A Dévai Alapítvány pénzén felújították a garázst, amit ebédlővé alakítottak át. A gyerekekre három nevelő vigyáz és egy tanító néni, aki a szárhegyi szegény gyerekeket tanítja délutánonként.
Kár lenne, ha ezt a templomot hagynánk tönkre menni, mert a falu nagy értéket veszítene el, ugyanis ez a kolostor nemcsak a szárhegyieknek fontos, hanem aki meglátogatja, soha nem feledi el, mert van valami varázslatos ebben a helyben.